Szlovákia gondot visel műemlékeire. Erről mindenki meggyőződhet északi szomszédunkhoz látogatva. Legyen szó a Szepesség várairól, a tetszetősen berendezett főúri kastélyokról, Pozsony vagy a „keleti főváros”, Kassa történelmi belvárosáról, netán a dél-szlovák falvak Árpád-kori templomairól. Mindezek mögött pedig ott húzódik – egészséges, de fiatal országról lévén szó – a néha túlzó nemzeti öntudat és az ebben gyökerező jelentős állami szerepvállalás.
Az Árpád-kori műemlékek helyszínei között különösen érdekes egy viszonylag kis település. A Felvidék kapujában, Esztergomtól mindösszesen 15 km-re fekvő Bényben (szlovákul Bíňa) két jelentős egyházi emlék, egy rotunda és egy monumentális monostortemplom is található – melyek magyar jellegüket és gyülekezetüket továbbra is hűen őrzik.
A Tizenkét Apostol-rotundát – azaz centrális elrendezésű, kerek templomot – a mellette 100 méterre található apátsági monostort megelőzően, 1140 környékén emelték. A román kori épület belsejében a 12 apostolra utalva 12 boltíves fülke található. Ablakainak sorsát az építészeti stílusok játéka határozta meg: a román koriakat az 1755-ös barokk átalakítás során falazták be, és csak a második világháborút követő felújításkor kerültek ismételten napvilágra és helyreállításra, barokk stílű ablakait ellenben ekkor távolították el. A háborús sérülések „pozitív” hatása volt az is, hogy ekkor „bújtak elő” a barokk díszítések alól az Árpád-kori falfestmények. A rotunda tetejét eredetileg fazsindely fedte, csúcsán Szent István apostoli kettőskeresztje látható.
A franciaországi megoldásokat idéző, szintén román stílusú apátsági monostort 1217-ben építették. A Szűz Mária tiszteletére állított templomot és kolostort a területet birtokló Hont-Pázmány nemzetség leszármazottja, Omódé fia, István alapította a premontrei szerzetesrend számára. A későbbi századokban gótikus, később barokk stílusban építették át, majd egy 19. századi renoválást követően, 1896–98-ban Henszlmann Imre ötletei alapján neoromán stílusban állították helyre feltételezett eredeti állapotát. A templomhoz épített kolostorépület viszont az idők folyamán elpusztult. A jellegzetes, kéttornyú istenházát a 20. században a világháborús és környezeti károk rombolásából többszöri felújításokkal tették ismételten sértetlenné, eredeti pompájában alkalmassá hitéleti és turisztikai célokra.