Hasonló értékek, hasonló szellemiség. Jellemző vonások ezek a Misztrál együttes tagjaira, akik sokszínű repertoárjukkal és töretlen lelkesedésükkel járják az országot. A továbbiakban a csapat alakulásáról, a hazai és külföldi koncertek élményeiről, valamint a versmegzenésítés mikéntjéről beszélgettünk.
– Hogyan találtatok egymásra, és miként alakult ki benneteket a zenei hivatás?
– A Misztrál 1997-ben alakult meg – emlékezett vissza Török Máté, az együttes egyik alapítója és énekese. – Az óbudai Krónikás Zenedében találkoztunk először egymással, melyet Dévai Nagy Kamilla alapított. Gondviselésszerű volt hármunk találkozása, hiszen akkortájt Tóbisz Tinelli Tamás a felvidéki Rimaszombatban, Heinczinger Miklós (Mika) Nagymaroson, én pedig Óbudán éltem. Különböző családokból, zenei háttérrel és érdeklődéssel érkeztünk, valamiért mégis találkoznunk kellett.
Az együttes az idő folyamán kibővült, s ma Heigl Lászlóval, valamint Pusztai Gáborral vált igazán egységessé.
– A közönség soraiból váltam a zenésztársukká – vette át a szót Heigl László, a csapat nagybőgőse és basszusgitárosa. – Jó néhány évvel ezelőtt, egy klubban láthattam őket először, ahol Nemes Levente verséneklő barátom is zenélt. (Érdekes volt, hogy előzetesen pont tőle értesültem a klubban való fellépéséről és a Misztrálról.) Nem sokkal később kezdtem együtt dolgozni Leventével, aki viszont jó barátságban volt Mikával is. Így abban a produkcióban, amit eredetileg ketten terveztünk, Levente elhívta zenésztársnak Mikát is, én pedig még egy akkori nagybőgős növendékemet, Dénes-Worowski Marcellt, aki azóta már karmester szakon végzett a Zeneakadémián.
Mika révén eljutottunk a Misztrál-fesztiválra is zenélni, s ott szintén találkoztam az együttes tagjaival. Néhány évvel később, amikor a Misztrálban megüresedett a nagybőgős helye, felkerestek a fiúk, s örömmel vágtam bele a közös zenélésbe.
– Nevezhető ez a közös munka és együttműködés egy belsőbb, baráti összetartásnak?
– Igen, több szempontból is – válaszolt kérdésemre Tamás, a Misztrál énekese, gitárosa, alapító tagja. – Valóban furcsa, mondhatni sorsszerű a találkozásunk. Egyrészt mind a zenében, mind pedig emberileg is hamar megtaláltuk a közös hangot. Ráadásul úgy alakult, hogy a gyerekműsorainkban játszó Balog Péter, Heigl Laci és Pusztai Gábor egy környéken élnek, Budapesten. Mi hárman, Mikával és Mátéval pedig a Dunakanyarban lakunk. Emiatt viszonylag könnyen össze tudjuk hangolni a találkozásokat, próbákat, koncerteket.
– Mennyire törvényszerű az a zenei felállás, ami jelenleg van?
– Együtt alkotjuk a Misztrált, s ezt a Jóisten adta így – fogalmazott Török Máté. – Ha pedig valami átalakul az együttesben, utólag mindig kiderül, miért volt az a változás fontos és jó.
Amikor például egy korábbi csapattagunk, Hoppál Mihály sok év után más utakra lépett, nem volt kérdés, hogy szükségünk van egy olyan emberre, aki a basszushangokért lesz a felelős. A verséneklős műfajban azonban sokszor előfordul, hogy a tagok több hangszeren is játsszanak, s Misi a nagybőgő mellett, egyúttal remekül sazolt, brácsázott, gitározott és kobzolt. Ennek ellenére, nem olyan embert kerestünk, aki pont ezeket a hangszereket tudja megszólaltatni, hanem olyat, aki mind emberileg, mind szakmailag igazi társunk lehet a közös úton.
Laci csatlakozása új hangszereket hozott az együttes hangképébe. Személyével bekerült a billentyű és a basszusgitár is. Balog Péter, aki a gyerekkoncerteken muzsikál velünk, s még számtalan alkalommal működik közre különböző műsorainkban, zseniálisan gitározik, kobzol, és a basszusgitár, a portugál gitár is valósággal dalol a kezében. Az együtt muzsikálás sokszor olyan sokszínű varázslat, hogy hálát adhatunk a Jóistennek érte.
– A versmegzenésítés műfajában számos hazai költő művei rajta vannak a repertoárotokon. Hogyan születik meg a versekhez a dallam?
– Amikor hárman – Mátéval és Mikával – összetalálkoztunk a korábban említett iskolában, addigra már mindannyian foglalkoztunk versmegzenésítéssel. Guszti (Pusztai Gábor) tíz évvel ezelőtt kezdett megismerkedni a műfajjal, s bár Laci alapvetően instrumentális műveket szerez, éppen legutóbb egy nagyszerű József Attila-költeményt zenésített meg. Mindenki egyénileg hozza a maga alkotását, s a többiek ahhoz próbálnak hozzátenni valamit – válaszolt Tóbisz Tinelli Tamás.
– Milyen tapasztalataitok vannak a hazai, valamint a külhoni magyarság köreiben szervezett koncertekről?
– Mindig szívesen látnak minket – hangsúlyozta a közönség kedvességét Pusztai Gábor, a csapat dobosa. – Lélekemelő, mikor az anyaországi együttes az adott diaszpóra magyarságával találkozik. Ilyenkor ugyanis az a közös nyelv csendül fel, amely összehozza az embereket.
– A dalszerzések terén melyek azok a szempontok, amelyekből alapvetően ki szoktatok indulni?
– Műfajunk a verséneklés, s ennek több irányzata is van. Ebből az egyik, hogy megtaláljuk a vers ritmusát, és arra keresünk dallamívet. Ez a módszer jól szolgálja a ritmust, de nem biztos, hogy köze van a vers tartalmához. A forma és a mondanivaló ugyanis ebben az esetben nem biztos, hogy találkozik. Sok esetben viszont így születnek a népszerű slágerek.
A másik irányzatban – amit például a Kaláka, mi, vagy a pécsi Szélkiáltó együttes is képvisel – a verset és annak mondanivalóját vesszük alapul, és azt szeretnénk megzenésíteni. A költeményre keresünk olyan dallamot, amely a mondanivalót szolgálja. Természetesen ez a második irányzat sem mond ellent a ritmusnak, sőt, igazából itt is összefüggenek a formai és tartalmi szempontok.
Vannak viszont olyan versek is, amelyeknek nincs ritmusa. Hogyan találod meg az ilyen műveknek a dallamívét, s miként tudod azt úgy előadni, hogy megérintse a közönség lelkét? Nem könnyű, de lehetséges – fejtette ki a dalszerzéssel kapcsolatos gondolatait Török Máté, majd hozzátette: Mi 19–20 évesen döntöttünk a verséneklés mellett, s azóta ezen az úton járunk. Úgy énekeljük a verseket, ahogy azok megszólalnak bennünk.
- Recrudescunt – Kárpát-medencei történelmi verseny
- Új év, tiszta lapokkal
- A kereszt áll, míg forog a Föld
- Mindannyian Isten gyermekei vagyunk?
- A járvány miatt maradt el a szájra áldozás szokása?
- Karácsonyi fohász
a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek zene áldozás élet életbölcsességek életút
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")