Szamosvári Gyöngyvér a budapesti Térszínház több mint öt évtizedes küldetéséről

„Világszínpadra méltó előadás!” „Pazar előadás!” „Lélekemelő!” „Nagyszerű!” „Ragyogó!” „Emelkedett szépségű és ünnepélyességű!” „Megrendítő!” – ez csupán néhány azokból a véleményekből, amelyeket A kereszt alatt című, két évvel ezelőtt online bemutatott előadás láttán fogalmaztak meg a nézők. De ugyanezek a jelzők az 53 esztendős múltra visszatekintő, a közönségét Óbuda főterén a Zichy-kastélyban váró Térszínház összes többi előadását is méltán megilletik. Szamosvári Gyöngyvér színművész, a teátrum ügyvezető igazgatója lapunknak elmondta: a társulat a tavaly elhunyt Bucz Hunor által kitaposott úton halad tovább, hűen őrizve és közvetítve az alapító-igazgató példaértékű szellemi örökségét.

– Miben változtatta meg a társulat életét az ikonikus színházi személyiség, a Térszínház nevével egybeforrt Bucz Hunor tavaly, nyolcvanéves korában bekövetkezett halála?

– Fennállásának 52. évében, 2022-ben a Térszínház elvesztette alapító-igazgatóját, a Jászai Mari-díjas Bucz Hunort, a Magyar Művészeti Akadémia köztesületi tagját. Tavaly márciusban bekövetkezett haláláig meghatározta a színház ars poeticáját és működését, elvesztése nagy törés a Térszínház egész közössége számára. Mi, akik több évtizede együtt dolgoztunk vele, pótolhatatlan veszteségként éljük meg személyes jelenlétének hiányát. Szenvedélyesen átélte az előadás minden percét, rendületlenül hitte, hogy az előadás a nézők és a színészek közös alkotása.

Bucz Hunor gazdag életművet hagyott hátra, nemcsak mint színházrendező, de mint költő, író és drámapedagógus is. Elvei közül a színház közösségformáló erejét, a színpadi kommunikáció szakrális gyökereihez való visszatérést és a szép magyar beszéd közvetítésének színészi felelősségét emelem ki. Nagy hatással volt rá a magyar folklór, a középkori misztérium, a vásári játék, valamint a népszínházi dramaturgia és formavilág, stílusát mindamellett modern színházi látásmód jellemezte. A magyar drámát az antik-keresztény alapokra épülő egyetemes európai művelődés részének tekintette és ennek művelése, népszerűsítése szívügye volt. Rendezéseit meghatározta a színészközpontú látásmód, a műhelymunka. Vallotta, hogy a kultúra közkincs, hitt a művészet közösségformáló erejében, értékteremtő hatásában, abban, hogy a kultúra nem szétválaszt, hanem összekapcsol, és hogy a színházi előadás nem kikapcsolja, hanem bekapcsolja a nézőt. Életműve példa lehet mindenki számára, aki a magyar szellemi életben tevékenykedik.

Halálát akkor tudjuk feldolgozni, ha szellemi örökségét továbbvisszük, továbbadjuk. Újításra mindig szükség van. Fia, Bucz Magor, aki művészeti vezetőként színházi alkotóközösségünk élére állt, édesapja szellemi örökségét tiszteletben tartva, új színházi formákat keresve méltó az életmű folytatására. Ezt jól példázza tavaly decemberi új bemutatónk, a Shakespeare műve nyomán készült Rómeóról és Júliáról című előadásunk új, fiatal színészekkel, rendezővel és a Bucz Magor komponálta zenével.

– A társulat összetételében történtek-e módosulások az utóbbi időben?

– Műhelyszínház vagyunk, nem nagyüzemi, kőszínházi módszerekkel dolgozunk. A többfunkciós feladatok, a rögtönzéses felkészültség a társulat számára a közösségi élményt jelentik, ami a közönséggel való kapcsolatunkat megalapozza. Műsoron lévő darabjaink műfaji sokszínűsége, a jeles napokhoz kapcsolódó előadásaink, könnyen utaztatható darabjaink lehetővé teszik az iskolákkal való együttműködésünket és a hazai, valamint a határon túli turnéinkat. A Térszínház társulatában 6-8 fő már több évtizede, 10-12 fő évek óta dolgozik együtt. Az utóbbi években 8-10 fiatallal gyarapodtunk, akik nagy szakmai felkészültséggel rendelkeznek és megtalálják a helyüket a társulatban.

– A korábbi nagy sikerdarabokat továbbra is repertoáron tartják?

– Az elmúlt egy évben is folyamatosan játszottuk a Hunor által rendezett darabokat, és az általa kialakított repertoárt a jövőben is folytatjuk. Műsoron tartjuk, családi programként is ajánljuk a bukovinai székely népmese alapján született Pinkó és a szegényembert, a Weöres Sándor műve nyomán készült A holdbeli csónakos című kalandos játékot. Repertoárunk része Szophoklész Antigonéja, Moliére Tartuffe című vígjátéka, Bornemisza Péter Magyar Elektrája, Páskándi Géza A vigéc című zord bohózata, a Hervay Gizella verseiből összeállított estünk, a Karácsonyi misztérium és a Vendégünk Hrabal performance. Az előadások mellett interaktív cselekvő elemzést, rendhagyó órákat is tartunk az előadásainkat látogató iskolák számára.

– Játsszák a Magyarföldi szenteket is?

– Igen, nagy sikerrel játsszuk ezt a sorozatot is, amely tíz-tizenöt perces játékokban jeleníti meg szentjeink legendáit. Népdalok, népi vallásos énekek kísérik a képmutogató előadásmódját, így idézzük meg mások mellett Szent Márton alakját, Szent Gellért mártírpüspökünket vagy Erdélyt védő lovagkirályunkat, Szent Lászlót. Életre kelnek az Árpád-ház édes leányai is: Szent Margit a Nyulak szigetén, Szent Kinga testvérnépünk, a lengyelek földjén, és életet kap a rózsák királynője, az elesettek gyámolítója és gyógyítója, Szent Erzsébet is. Előadásaink könnyen utaztathatók és nem kívánnak színházi körülményeket. A teljes repertoárból az alkalomnak megfelelően állítjuk össze műsorunkat. A szentek történeteit énekkel, tánccal, körjátékkal kötjük össze. 2022-ben hat előadást tartottunk ebből az ország számos településén.

– Amint erre utalt is, gyakran kilépnek az óbudai Zichy-kastélyból. Mennyire jellemzőek a külső helyszíni vendégszerepléseik?

– A tavalyi évben előadásaink egyharmadát a Térszínházon kívül játszottuk. Nagy gondot fordítunk a kulturálisan hátrányosabb helyzetben lévő falvak, kisvárosok felkeresésére és színházi kapcsolatok kialakítására. Jártunk közel harminc településen, többek között Nógrádon, Létavértesen, Halogyon, Jászfényszarun, Kápolnásnyéken, Érden. Páskándi Géza A vigéc című darabjával utazunk áprilisban Rajkára, Váchartyánba és Táplánszentkeresztre.

– A kereszt alatt című előadás része a Térszínház Hangszó sorozatának. Mit fed a sorozat és az említett darab?

– Színészként egyik legkedvesebb és legnehezebb feladatom ennek a megrázó műnek a tolmácsolása. Csodálatos élmény azt érezni, hogy a barokk zene miként segíti, emeli és teljes érzelmi hatást kiváltva öleli magához a világot a több mint ötszáz éves magyar nyelven megalkotott drámai művel együtt rezonálva. Így a Hangszó új, összművészeti élményt jelent minden néző számára, ezzel is hitet téve a színház Bucz Hunor által vallott szakralitása mellett, a nézőt, hallgatót bekapcsolva az egyetemes életfolyamba. Tökéletes drámai kompozíció.

A Hangszó játékos szóalkotás a Térszínház eddigi arculatának megújítását jelzi és egyben új sorozatának címe is. Az opera, a musical, a szcenírozott oratórium, az operett és még számos zenés színpadi műfaj a zene és a költészet, a hang és a szó drámai kapcsolatára épül. Célunk a hangzó zene és a hangzó szó szakrális egységét megtalálni.

Ha az évkör ünnepeire gondot fordítunk, sokat teszünk azért, hogy otthon érezzük magunkat
a világban. Ennek szellemében született új produkciónk, amely a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódva Szűz Mária fájdalmát helyezi a középpontba, innen a cím: A kereszt alatt. A prózai részben jómagam és Téglás Márton színművész előadásában a zenemű tételei között életre kel a Winkler-kódex devóciós passiója, a Mária-siralom. Az 1506-ban lejegyzett dráma feltehetően a Hunyadiak idején született és példázza a magyar királyság kimagasló kultúráját, ami aztán
a következő századok martaléka lett. A nyelvújítás előtti magyar nyelvet, Kodály szavait idézve, a palotákban és a kunyhókban is ugyanazon hittel beszélték, ezért aztán nem modernizáljuk. Ahogy a szellemiségét, úgy igyekszünk a hangzóállományát és a grammatikáját felidézni. A zenészek élőben szólaltatják meg a neves barokk zeneszerző, Pergolesi Stabat Mater című oratóriumát. Zenei vezető: Bucz Magor, az előadást Bucz Hunor rendezte.

– A színház falain kívül ön hogyan készül húsvét ünnepére?

– Családi hagyományunk a Nagyhét szertartásain való jelenlétünk, mint ahogy a hagyományos családi ételkészítés és együtt-ünneplés is. Nagyon várjuk a templomban a harangok visszatérését és megszólalását, az élet diadalát a halál felett. Áldott húsvétot kívánok mindannyiunknak!

(Képünkön: Magyarföldi szentek – Szent Erzsébet legendája. Előadó: Szamosvári Gyöngyvér. Kép: Sinkó Veronika. Rendezte: Bucz Hunor. Fotó: Kovács J. István. A Térszínház előadása.)

Varga Gabriella