Értem

Szent Pál azt mondja Jézusról: „Értem adta életét” (Róm, 5,8). Mindegyikünk elmondhatja az Apostol szavát: értem.
Ha Te, Jézusom meghaltál értem – értem! –, hogy is kételkedhetnék irgalmadban? Ha pedig hihetek benne – olyan hittel, amely arra tanít, hogy Isten halt meg értem –, hogyne tennék kockára mindent ennek a szeretetnek viszonzásául?
Értem. – Ez a szó még a legmagányosabb ember elhagyatottságát is feloldja: megistenít minden szegényt, akit az egész világ megvet, csordultig tölt minden szívet és kiárad belőle arra, aki még nem ismeri, vagy már elfelejtette az „jó hírt”.
Értem. – Értem volt minden kínod, Jézusom? Értem az a felkiáltás? Bizonyos, hogy Te nem engedsz elveszni sem engem, sem azt a sok szegény embert, hanem mindent megteszel értünk. Ha nem másért, hát azért, mert túlságosan nagy árat fizettél értünk.
Te engem a menny számára teremtettél meg, úgy ahogy anyám a földi életet adta. Te mindig egyes-egyedül reám gondolsz, és éppígy minden más emberre.
Te jobban bátorítasz keresztény életemben, mintha az egész világmindenség állna mögöttem és ösztönözne.
Értem. – Igen, értem.
Add hát, Uram, hogy én is ezt mondjam Neked, legalább hátralévő éveimben: Érted.

(Részlet Chiara Lubich: Ha tüzet gyújtanánk című könyvéből.)