Kezdőlap Egyéb A hétköznapok méltósága – Találkozás Berta Tibor tábori püspökkel

A hétköznapok méltósága – Találkozás Berta Tibor tábori püspökkel

Berta Tibor tábori püspök
Berta Tibor tábori püspök

Berta Tibor kaposváron született, az esztergomi ferences gimnáziumban érettségizett. Teológiai tanulmányait az Érseki Hittudományi Főiskolán, Esztergomban végezte. 1991-ben szentelték pappá Marcaliban. Itt, majd a kaposvári székesegyházban káplán. Katonai szolgálatát megkezdve püspöki titkár Budapesten, éveken át helyőrségi tábori lelkész Szombathelyen, majd tábori esperes Székesfehérváron, 2009-től általános helynök. Bíró László püspök utódaként: ordinárius. Püspökszentelése április 10-én volt a budapesti Szent István-bazilikában.

– Berta Tibor püspök Úr, gyermek- és ifjúkorának hívószavai lehetnek: Somogyszentpál, Kaposvár, Balatonberény, vagy Marcali… Milyen emlékekkel?

– Somogyszentpál a származási helyem, megannyi gyermekkori emlék színhelye, kereszténységem kezdete, itt kereszteltek meg, itt kezdtem el imádkozni, szentmisére, templomba járni, az elemi iskolában olvasni, írni, a faluban és környékén játszani és figyelni a paraszti munkát, a dolgozó, munkába járó embereket. Kaposváron születtem, ahová ugyanakkor csak jóval később – akkor is meglehetősen rövid időre – kerültem káplánnak a székesegyházba. Balatonberény családunk apai ági paprokonát, néhai Vörös József atyát jelenti, az ő jókedvű és pedáns papságával, életvidámságával, akitől már gyerekkoromban megannyi anekdotikus történetet halottam papokról, püspökökről, köztük Mindszenty bíborosról – aki, mint veszprémi püspök „Jóska bátyám” szentelő főpásztora volt a nyilasfogházban –, de akinél derűsen beszélgető és vidáman vitatkozó papokkal is találkozhattam. Marcali városa papi életem első esztendeit jelenti, ahol gyermekkorom papja, Révai József mellett voltam káplán, aki számos olyan gyakorlati dologra megtanított a lelkipásztorkodásban, amelyet ma is igyekszem hasznosítani. Talán itt kedveltem meg a papi szolgálat munkás hétköznapjait és azt is, hogy a több helyen bemutatott szentmisékre – Marcali kettő, majd három temploma mellett még hat másik templomba jártunk – lehet külön-külön is készülni.

Püspökszentelése a húsvét utáni, fényes hét szombatján volt a Szent István-bazilikában. Ferences öregdiákként öröm lehet, hogy egykori, esztergomi lelkigyakorlataik sugárzó szellemű vezetőjének, Barsi Balázs ferencesnek ezen az ünnepen is nagy szerepe van. Az akkor Franciaországból hazatért szerzetes szavait diáktársaival áhítatos figyelemmel, örömmel hallgatták…

– Balázs atyánál voltam most is lelkigyakorlaton Sümegen. Ezúton is köszönöm neki, hogy ott lehettem a közösségükben, együtt imádkozhattunk, együtt ünnepelhettük a szentmisét, együtt gondolkodhattunk a lelkigyakorlat elmélkedésein. Balázs atya homíliái, gondolatai és elmélkedései meghatározóak az életemben.

A Himnusz első szavai a jókedv áldását kérik a magyarra az Úristentől… Ön egyszer Gál Ferenc professzort idézve azt mondta, a papi pályához kedv is kell. És meg kell találni a szürke hétköznapi teendőkben is a szolgálat méltóságát, szentségét. A derű adomány, de erejét hasznos fölismerni…

– A derű számomra nem vicceskedést jelent, de nem is pusztán az örömöt, vagy boldogságot, nem beszélve mindezeknek az erőltetéséről. Inkább egy nagyon összetett állapotot – melyet sajnos nem mindig sikerül fenntartani –, amiben ott van egyfajta elkötelezettség, naivitás, lelkesedés, önirónia és önkritika, vagy annak a belátása is, hogy reálisan fel kell minduntalan mérni, hogy ebben a világban hol van a helyem, s ennek révén a néha elszomorító valóság. Vannak korlátaim, gyengeségeim, nem beszélve vétkekről és bűnökről, melyek jönnek az ember után, mint a „hű kutyák”. (Babits Mihály: Intelem vezeklésre) Az is benne van ebben a derűt tápláló állapotban, hogy óráról órára rá kell döbbenni, hogy az elkeseredések és örömök, a feladatok és tevékenységek, a munka és a kikapcsolódás állapotában is úton vagyok az Isten felé. Ez így mind egyszerre adja meg a derűt, egy sajátságos harmóniát.

Mi a legfontosabb lelki terve az ordináriusnak, a püspöki hivatás és a magas katonai rang képviselőjének?

– Első katonai ordináriusom, Ladocsi püspök úr mondta: Egyik nagyon fontos tábori lelkészi feladatunk, hogy szeretni kell a katonákat. A mondat egyszerűnek hangzik, első hallásra talán még mosolyra is indító. De itt nem a „szeressük egymást gyerekek” jeligével ellátott érzelgősségről van szó, hanem a szeretet konkrét, ugyanakkor nagyon mindennapi megnyilvánulásairól, s ezek legtöbbször nagyon nehezek. Azokat kell szeretnem, akikkel nap mint nap együtt dolgozom, szolgálok, tevékenykedem, az elöljárót, a munkatársat, a beosztottat. Azokat kell szeretni, akik nem több száz kilométerre vannak – mert őket nagyon könnyű –, hanem azokat, akikkel naponta, vagy nagyon gyakran találkozunk. Azzal a szeretettel szeretni, mely oda tud figyelni a másikra, a másik ínségére, fájdalmára, de örömére, boldogságára is. A názáreti Mester példáját követve, aki ugyanazzal a szeretettel viseltetett mindenki iránt, akivel csak találkozott, ugyanakkor ezt mégis másképp váltotta valóra Péter apostollal, más formában Jánossal, megint másképp Nikodémussal, vagy azokkal, akiket meggyógyított a vakságból vagy a bénultságból, de máshogyan a naimi ijfú édesanyjával, vagy Tamás apostollal. Ez a szeretet az Ő örömhírének a szeretete, amely elvezet bennünket az Ő Országába.

Isten áldását kérve új munkájának esztendeire, püspöki jelmondatát szeretném idézni: „Conservi in Domino” – szolgatársak (vagyunk) az Úrban. A címerében szerepel Szent Jeromos oroszlánja… „Halál, hol a te fullánkod?” – Krisztus feltámadására gondolunk! Jelmondata és címere mit szimbolizál?

– A jelmondat Pál apostol egyik fogságban írt írásából, a Kolosszeiekhez címzett levélből (4,7) származik, ahol az apostol Tichikuszra mondja, hogy szolgatársa az Úrban. Csak az Úrban, Jézus Krisztusban, őt dicsőítve lehetünk, vagy válhatunk valódi szolgatársakká a katonalelkészi szolgálatban, a katonákkal együtt pedig a haza iránti elkötelezettségben, mert ebben közös a küldetésünk. Kedvelt szentem Jeromos egyházatya. Egy neki tulajdonított mondás évek óta mindennap megjelenik a Katonai Ordinariátus honlapján a Kalendárium rovatban, ahol az aznapi jeles eseményeket, történelmi személyek születését, halálát örökítjük meg: „Ne emlegessük annak hibáit, akinek erényeit követni alig bírjuk…” Az oroszlán Jeromosra is utal, ugyanakkor a katonákra is, hiszen a bátorságot is szimbolizálja, de legfőképpen a bűnt, a sötétséget és a halált legyőző Krisztust, a Föltámadott Urat. Őt követve, az Ő útjára lépve kell szembenéznünk bátorsággal minden körülményben valamennyi nehézséggel, hogy szolgatársakként legyünk egymás támogatói a papságban, a honvédelemben, a katonai és a katonalelkészi szolgálatban.

Simon Erika

A Berta Tibor tábori püspökkel készült interjú a Keresztény Élet hetilap április 4-11-i lapszámában jelent meg.


a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút

Ha tetszett a Berta Tibor tábori püspökkel készült interjúnk, kérjük ne felejtse el megosztani a közösségi médiában!