Laura Vicuna 1891. április 5-én született Santiago de Chilében, Chile fővárosában. Édesapja, José Domingo Vicuna arisztokrata család sarja volt. Feleségét, a kedves és rokonszenves, de alacsonyabb körökből származó Mercedes Pinót a gazdag, befolyásos Vicunák soha nem fogadták be. Kezdetben a családi konfliktus, a társadalmi különbség, később az országban dúló politikai harcok is beárnyékolták a házaspár életét.
Az 1891-ben kirobbant polgárháború a kormánypárti erők vereségével és véres leszámolásokkal végződött. A Vicuna név egyszerre teherré vált viselői számára. Laura szüleinek is el kellett menekülniük a fővárosból. Egy ideig az argentin határ mentén, egy kis településen rejtőztek. A nehéz körülmények miatt a férj fiatalon megbetegedett és elhunyt. Laura még csak két éves volt, húga pedig már apjuk halála után született.
Az özvegy édesanya kilátástalan helyzetében Argentínába menekült, ahol megismerkedett egy gazdag földbirtokossal. Manuel Mora nemcsak munkát ajánlott a két kislányát egyedül nevelő asszonynak, de be is fogadta őket egyik birtokára. Mercedes kezdetben talán bízott benne, hogy Mora feleségül veszi, és így biztos jövőt biztosíthat lányainak. Hamar rá kellett azonban jönnie, hogy a férfi csak visszaélt kiszolgáltatott helyzetével, kapcsolatuk törvényes rendezése meg sem fordult a fejében. Gyermekei miatt mégsem mert szakítani vele, elfogadta a megalázó helyzetet és Mora durvaságát.
Bár bűnös viszonyuk miatt nem járulhatott a szentségekhez, Mercedes asszony fontosnak tartotta, hogy lányai számára vallásos nevelést biztosítson. 1901-től Laura és húga a Segítő Szűz Mária Leányainak kollégiumában tanulhatott a közeli Junín de los Andesben. Az iskola nagy hatással volt Laurára. Bár a kollégiumban szegényes körülmények között éltek, a szerető, vidám légkör, a nővérek nyitott, segítőkész gondoskodása és a baráti kapcsolatok sokszorosan kárpótolták az anyagi jólétért, amelyről le kellett mondania.
Laura példás tanuló volt, kitűnt szorgalmával, buzgóságával, társai iránti türelmes, megértő szeretetével. 1901-ben járult először szentáldozáshoz, a következő évben a bérmálás szentségében is részesült. A szentségek vételére való lelki felkészülés, majd a komoly szentségi élet még inkább elmélyítették a már korábban is jámbor lány lelki életét. 1901. december 8-án a Mária Leányai Társaság tagja lett. Szerette volna a nővérek példájára egészen Istennek szentelni életét. Végül azonban az életszentség egy egészen más útján jutott el az Úrral való egyesülésre.
Egy nap, amikor az egyik nővér a tisztaságról és a házasság szentségéről beszélt a serdülő korba lépett lányoknak, Laura hirtelen megértette, hogy anyja halálos bűnben él, veszélyeztetve ezzel az örök üdvösségét. A tiszta lelkű fiatal lány ettől a gondolattól annyira megrendült, hogy elájult az órán. Ettől kezdve még többet, még buzgóbban imádkozott. Komoly áldozatokat vállalt anyja megtéréséért, és azért, hogy legyen bátorsága szakítani erőszakos, durva élettársával és bűnös viszonyukkal. Később gyóntatója engedélyével életét is felajánlotta anyja üdvösségéért. Nem sokkal ezután a nyári szünetben ő maga is kis híján Mora erőszakos közeledésének áldozata lett. Laura, aki akkor már tisztában volt a bűn súlyával is, bátran szembeszállt támadójával, amivel kiváltotta annak dühét. Bosszúból a sértett férfi kijelentette, hogy nem hajlandó tovább fizetni iskolai taníttatásukat. Úgy gondolta, ezzel Laurát is kényszerítheti, hogy maradjon a házában, ahol előbb-utóbb megtörheti ellenállását. Az esetről azonban az iskolában is értesültek, és a nővérek készek voltak tandíj nélkül is visszafogadni a veszélyben lévő lányt. 1903-ban Laura a szünidőt is a kollégiumban töltötte a nővérekkel.
A következő tanévben kemény tél köszöntött rájuk. A környéken minden folyó és patak kilépett a medréből, az iskolát is elöntötte a víz. Laura súlyosan megbetegedett, és rövid időn belül válságos állapotba került. Nem segítettek a gyógyszerek és a kezelések sem. Édesanyja kibérelt egy lakást Junín de los Andesben, hogy ebben a nehéz helyzetben mellette lehessen. Miután Manuel Mora az asszony után ment, Laura nem akart vele egy fedél alatt maradni. Betegen indult el a kollégiumba, a férfi azonban követte, útközben rátámadt és bántalmazni kezdte. Az ereje fogytán lévő lánynak végül egy helyi lakos sietett segítségére. Betegsége miatt már egyébként is legyengült szervezete azonban hamarosan feladta a küzdelmet. Laura érezte, hogy élete végéhez közeledik. Nem sokkal halála előtt bevallotta anyjának, hogy érte ajánlotta fel az életét, és arra kérte, ígérje meg neki, hogy megbánja bűneit, és új életet kezd. Anyja, akit megrendített lánya hősies áldozata, töredelmesen megesküdött, hogy véget vet bűnös kapcsolatának, és visszatér Istenhez.
Laura Vicuna 1904. január 22-én hunyt el. Mercedes asszony megtartotta lánya halálos ágyánál tett esküjét. Töredelmesen megbánta és meggyónta bűneit. Szakított Manuel Morával, és új életet kezdett.
Laura Vicunát II. János Pál avatta boldoggá 1988-ban, Bosco Szent János halálának 100. évfordulóján. Az Egyház a „tisztaság vértanújaként”, valamint a veszélyben lévő nők és családok védőszentjeként tiszteli.
a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút