„Ha mindannyian teszünk valamit, akkor együtt sokat tehetünk” – tanította a huszadik század szicíliai vértanúja, Giuseppe Puglisi, aki a maffia áldozataként ontotta vérét Krisztusért és egy szebb, jobb, emberségesebb világért. Emléke, szellemi öröksége szülőföldjén halála óta is elevenen él, igazolva a régi mondást: „A vértanúk vére a kereszténység magvetése.”
Giuseppe Puglisi 1937. szeptember 15-én született Palermo külvárosában, egyszerű munkás szülők gyermekeként. Korán megfogant szívében a vágy, hogy életét Isten és felebarátai szolgálatának szentelje. Tizenhat éves korában belépett a palermói szemináriumba. 1960. július 2-án szentelték pappá.
Lelkipásztori szolgálatát kezdettől meghatározta kivételes szociális érzéke, Isten és az evangélium iránti lángoló szeretete és áldozatkészsége. Nem riadt vissza a különböző nehézségektől, egészen odaadta életét Krisztusért.
A legszegényebb és helyzetükből fakadóan kiszolgáltatott társadalmi rétegek körében végzett tevékenysége minden szolgálati helyén áldásos gyümölcsöket hozott. Különösen nagy figyelmet szentelt a veszélyeztetett fiataloknak. Az atyai irgalom, a krisztusi béke és kiengesztelődés hírnöke akart lenni egy olyan földön, olyan környezetben, ahol a gonosz hatalma sokak szemében máig megtörhetetlennek látszik.
Szentelése után 1961-től káplánként szolgált Palermo Settecannoli kerületében, majd a Santa Maria Assunta plébánián Valdesiben. A munkásárvák intézetének lelkészeként már ezekben az években kapcsolatba került a nehéz sorsú fiatalok világával.
1970. október 1-jén Godrano plébánosa lett. A város életére azokban az években két maffiacsalád ádáz harca nyomta rá bélyegét. Az új plébánosnak evangelizációs tevékenységével sikerült kibékítenie a két családot.
1978-ban kinevezték a palermói kisszeminárium rektorhelyettesévé. A következő években több iskolában tanított hittant és matematikát. Emellett különböző világi katolikus közösségek lelkésze, illetve az egyházmegyei hivatásgondozó központ igazgatója volt. Apostoli szolgálatában egyre nagyobb hangsúlyt fektetett a fiatalok és a családok evangelizálására. Lelkipásztori buzgósága és odaadása mellett személyes adottságai is alkalmassá tették arra a kivételes küldetésre, amelyet magára vállalt. Kiváló előadó volt, ugyanakkor képes volt órákon át hallgatni másokat.
1990-ben a palermói San Gaetano- templom plébánosa, két évvel később a palermói érseki szeminárium spirituálisa lett. 1993-ban nyitotta meg a helyi fiatalokat és családokat összefogó és segítő új Padre Nostro (Miatyánk) központot. Mindent megtett azért, hogy megmentse őket a maffiózók befolyásától. Nem közvetlenül harcolt a maffia ellen, inkább egy új, evangéliumi értékrendet állított az emberek elé, és igyekezett feltárni előttük annak szépségét. A fiataloknak segített felfedezni az élet valódi értelmét, és saját értékeiket. Karizmatikus pedagógus volt, akit tanítványai nemcsak tanáruknak, nevelőjüknek, de példaképüknek is tekinthettek.
Giuseppe Puglisi a remény embere volt. Hitt a szeretet és a megbocsátás erejében, és minden körülmények között az egységet, a párbeszédet kereste. És valóban képes volt egységet, békét teremteni egymástól nagyon távol álló emberek között is. Épp ez vezetett végül, tragikus módon, vértanúságához.
Fokozatosan növekvő népszerűségével és apostoli tevékenységével egyre inkább meggyengítette a helyi maffia erejét. Bár ő maga még a klánok tagjaival is párbeszédre törekedett, tisztában volt a veszélyekkel is, amelyeknek kitette magát azáltal, hogy tevékenységével a hatalmukat veszélyeztette. De nem rettent meg. Kész volt az életét is áldozni egy békés, emberségesebb világért.
Legnagyobb veszteséget épp pedagógiai munkásságával okozta a maffiának. Végül kivívta a vezetők ellenszenvét, sőt gyűlöletét. Több halálos fenyegetést kapott, amelyekről senkivel nem beszélt. Mindvégig hű maradt Krisztushoz.
1993. szeptember 15-én, ötvenhatodik születésnapján ölték meg. Saját háza előtt vártak rá gyilkosai, amikor este hazatért napi szolgálatából. „Már vártalak” – ezek voltak utolsó szavai, amelyeket, arcán mosollyal, gyilkosához intézett.
Hívei és tanítványai halála után is megőrizték szellemi örökségét, és vértanúként tisztelték. Hivatalosan 2013. május 25-én avatták boldoggá Palermóban.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")