A székelyföldi születésű Baricz Gergőt 2011-ben ismertük meg és zártuk a szívünkbe, amikor az X-Faktor tehetségkutató versenyen harmadik helyezést ért el. Azóta elvégezte a Kőbányai Zenei Stúdiót, oda nyomban vissza is hívták éneket tanítani. Közben játszik a Loyal Apples Club nevű együttesében, az AC/DC emlékzenekarában, a Blind Foxes popduóban, mi több, a Póka-Tátrai ReGenerációban is énekel. Kortárs költők műveiből versmegzenésítéses produkciót is készített, egy gyermekeknek szóló műsorban pedig a rockzene-történelmet mutatja be. Az idei esztendő különösen jelentős számára: az István, a király rockopera erdélyi változatában, 2021. augusztus 20–25. között Sepsiszentgyörgyön Koppány vezért alakítja és a NEK hírnökének is felkérték.
– Szüleidet magázod és „Dicsértessék a Jézus Krisztus”-sal köszönsz nekik, sőt nemcsak nekik, hanem falusfeleidnek is. Ez 2021-ben egy alig több mint harmincéves rockzenésztől szokványos jelenségnek korántsem mondható. Hogy is van ez?
– Vallásos családban nevelkedtem, minket így tanítottak, az egész faluban mindenkinek így köszönök, ez a hagyomány. Azért hiszek és tartok ki a katolikus vallás mellett, mert ez az én örökségem. Ezt kaptam a szüleimtől, ez az a nyelv, amelyen keresztül tartom a kapcsolatot Istennel és amellyel önmagamnak is meg tudom fogalmazni a lelkieket érintő gondolataimat. Ez engem meghatároz és ezt én természetességgel kezelem.
– A NEK-podcast legutóbbi adásában kifejtetted, hogy a világ nem véletlenek alapján működik, mindenre van válasz, amelyekben maga az Isten jelenik meg. Azt mondtad, hogy amikor nem tudsz ésszel megmagyarázni dolgokat, a hitbe kapaszkodsz. Konkrétan miben segít neked a hit?
– Az ember előbb-utóbb eljut a kérdéshez, hogy hol van az eredet, és akkor el kell dönteni, hogy látjuk-e a varázsát az életnek vagy pusztán materiálisan fogjuk föl a történéseit. És ha már van bennem művészi véna, akkor eleve nagyon lesújtó lenne azt képzelnem, hogy ahol az élet megjelenik, ott nincs semmilyen varázs, semmi magasztosabb. Ha ezzel a nézőponttal keresem és magyarázom a világ alakulását és fejlődését, létrejön az isteni kép. Ettől kezdve így kötöm össze a szálakat és magyarázom a dolgokat. Látom és össze tudom kapcsolni az okokat és az okozatokat és látom a jutalmakat s a megrovásokat is benne. Így épül fel az én hitem. A hitnek köszönhetően sose jutok abba az állapotba, hogy ne látnék kiutat, és ha még nem tudom a vágyott változást véghezvinni az életemben, akkor el tudom fogadni azt a helyzetet, ami van. A hit arra próbál vezetni engem, hogy önmagamhoz képest egyre jobb és jobb legyek, és meg tudjak nyilvánulni úgy, hogy mások számára, ha csak egy pillanat erejéig is, de tudjak tündökölni attól, hogy ilyen a lelkem.
– A vallásosságon kívül milyen más útravalóval tarisznyáltak fel a szüleid?
– Adtak egy lécet. És az lenne a vagány, ha ezt én meg tudnám emelni.
– Még magasabbra?
– Igen! Az idő múlásával veszem észre, hogy milyen magasan van az a léc. Ezzel mindig sikerül meglepniük. Óriási nagyra tudnak nőni a szememben! Ameddig el tudnak menni az önzetlenségben, az is nagy példa nekem. Ahogyan hazaérkezésemkor megölelnek. Még akkor is, ha nem mindenben tudom azt nyújtani számukra, amire vágynak, megölelnek és ugyanúgy szeretnek. Édesapám sok dologban nagyon makacs, de az értéke is ez. Szigorúan ki akar tartani az elvei mellett, mert az eszmék építik fel az embert, így marad halhatatlan, de ő képes ezeken hajlítani is az én érdekemben, hogy szerethessen. Látom bennük a megbocsátás képességét is. Édesapám mindig mindenkinek megbocsátott. Tűrésben, a munka szeretetében és áldozatkészségben is példát mutatnak. Édesanyám képes akkor is áldozatot hozni, amikor senki nem kéri és nem is kellene ezt tennie. Hajnal négyig süt, mert a fia holnapután indul vissza Budapestre. Hiába kérem, hogy ne tegye. Az egyetlen dolog, amit édesapám meghagy nekem, mielőtt beülök a kocsiba és indulok vissza, hogy: Légy jó! És akkor még hozzáteszi, hogy mindhalálig. Szereti az ilyen idézeteket, de részéről ennek súlya van. És ez mindig előjön bennem.
– Magyarországon és Erdélyben több együttesben zenélsz, dalokat írsz, tanítasz… Úgy érzed-e, hogy a helyeden vagy, fizikai helyi értelemben és a tevékenységet tekintve is?
– A helykérdés még nyitott számomra. A tanítás Budapesthez köt, a zenekaraim, zenésztársaim nagy része is itt van, most már a baráti köröm is inkább ideköt, a családom viszont nagyon erősen köt a szülőfalumhoz. Ezt valahogy meg kell oldanom.
Hogy a helyemen vagyok-e? Erre még mindig nem érzem magam késznek. De az ilyesmire talán senki sem érzi magát késznek…
– Az iskolában lezárult a tanév, a pandémia után a világ kezd kinyílni. Mire készülsz, mikor és hol állsz legközelebb közönség elé?
– Augusztus 20–25. között Sepsiszentgyörgyön az István, a király Székelyföldi Nagyprodukcióban játszom Koppány vezér szerepét. Erre készülünk év eleje óta.
– És mi vár rád azután?
– Feladat lesz bőven! A versmegzenésítéses műsorunkkal tervezünk egy őszi koncertsorozatot, egy félkész lemezanyagot be kell fejeznünk, két saját dalt is el kellene készítenem még az idén. És mindeddig, és persze azután is, úgy kell viselnem magam, hogy megfeleljek egy másik szerepemnek is. A 2021. szeptember 5–12. közötti budapesti 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus hírnökének választottak. Egy újabbat tekerek föl a jósági potméteremen, hogy jobb példával élhessek, méltó és képes legyek feladataim elvégzésére. Cserébe majd ősszel remélhetőleg betakaríthatom törekvéseim gyümölcseként a kegyelmet.
(Fotó: Vozáry Róbert)
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")