„Ha figyelmesen tanulmányozzuk az Egyház virágzásának és hanyatlásának időszakait, valamint a különböző reformokat, amelyek gyakran egymást követték, a következőt állapíthatjuk meg: az Egyházban a hanyatlást szinte mindig a legszentebb Oltáriszentség elhanyagolása és az ellene elkövetett visszaélések idézték elő. Ugyanakkor azt is felismerhetjük, hogy az Egyház életének valódi reformjai és virágzása mindig együtt jártak e Legszentebb Szentség iránti gyengéd áhítattal és az Oltáriszentség buzgó vételével” – fogalmazta meg az Eucharisztia jelentőségét a XVI. században élt angol vértanú bíboros, Fisher Szent János.
A katolikus Egyház egyik legnemesebb alakja 1469-ben született Beverley-ben jómódú angol kereskedőcsalád sarjaként. Rendkívüli tehetségére korán felfigyeltek. Már 14 éves korában a Cambridge-i Egyetemen tanult, ahol kiváló képzésben részesült. Teológiából doktorált. Huszonöt éves korában pappá szentelték.
Lelkipásztori munkája mellett élete végéig kimagasló tudományos tevékenységet folytatott. A Cambridge-i Egyetem professzoraként majd alkancellárjaként nagy hírnévre tett szert. Sokat tett az egyetemi oktatás színvonalának további emeléséért. Meghívta többek között a neves humanista tudóst, Rotterdami Erasmust professzornak. Az ő kezdeményezésére állították fel az egyetemen a görög és a héber tanszéket. Fisher János nyitottságára jellemző, hogy ő maga 48 évesen elkezdett görögül, majd 51 éves korában héberül tanulni. Magánkönyvtárát folyamatosan gazdagította, azzal a szándékkal, hogy halála után a Cambridge-i Egyetemre hagyományozza.
A kiváló humanista tudós és lelkipásztor híre a királyi udvarba is eljutott. 1497-ben VII. Henrik király szentéletű édesanyjának gyóntatója és lelki vezetője lett. Még csak 35 éves volt, amikor 1504-ben kinevezték Rochester püspökévé.
A tudományos és az egyházi ranglétrán való gyors előrehaladás ellenére Fisher püspök rendkívül egyszerű, aszkétikus életet élt. Naponta mindössze 4-5 órát aludt. A püspöki hivatallal járó kötelességeit lelkiismeretesen és buzgón teljesítette. Fáradhatatlanul járta egyházmegyéjét, szívesen prédikált a legszerényebb templomokban is. Rendszeresen látogatta a szegényeket és a betegeket, a betegek szentségeit is gyakran személyesen szolgáltatta ki.
Tudományos, lelkipásztori, majd később püspöki szolgálatához az erőt mindenekelőtt az Eucharisztiából merítette. A szentmisét mindig mély tisztelettel mutatta be. Szentbeszédeiben a legnagyobb áhítattal és tisztelettel beszélt az Oltáriszentségről. Híveit tanításával és példájával egyaránt az eucharisztikus Jézussal való bensőséges kapcsolatra buzdította.
A katolikus Eucharisztia-tan védelmezőjeként lépett fel Luther Márton és követőinek tanaival szemben. Több jelentős művet is írt ebben a témakörben, melyeknek mélységét és méltóságát még a reformátusok is elismerik. Írásaiból sugárzik az eucharisztikus Krisztus iránti gyengéd szeretet. A reformátusok tanítását cáfolva szilárdan vallotta, hogy Krisztus valóságosan jelen van az Eucharisztiában, hangsúlyozta a szentmise áldozati jellegét és megvédte az egyházi rend szentségét. Élete végén, amikor ugyancsak a katolikus Egyház iránti hűsége miatt kegyvesztett lett, az eucharisztikus Krisztussal való bensőséges egyesülése tette képessé a szenvedések és a vértanúság vállalására is.
Fisher Jánost hosszú éveken át szoros kapcsolat fűzte az angol királyi családhoz. VII. Henrik szentéletű édesanyjának éveken át gyóntatója és lelki vezetője volt. VII. Henrik temetésén ő mondta a gyászbeszédet. VIII. Henrik sokáig maga is nagyra becsülte a tudós püspököt. Egyes források szerint az ő hatására írta meg „A hét szentségről” című könyvét, amelyben világosan megvédte a hét szentséget. Fisher János is védelmezte VIII. Henrik vitairatát, sőt sokan a mű valódi szerzőségét is a püspöknek tulajdonítják.
Amikor azonban a király beleszeretett Boleyn Anna udvarhölgybe és megpróbálta felbontatni Aragóniai Katalinnal fennálló házasságát, hiába számított a rochesteri püspök támogatására. Fisher János ugyanis határozottan kiállt a szentségi házasság felbonthatatlansága mellett. Ezzel magára vonta a király gyűlöletét. A szentéletű püspök ettől kezdve állandó üldözés és rágalmazás tárgya lett. Kétszer is bebörtönözték, megpróbálták megmérgezni.
VIII. Henrik végül feleségül vette Boleyn Annát és a pápasággal szakítva az angol parlamenttel kimondatta, hogy az anglikán egyház új feje a király. Az alattvalóitól követelt hűségesküt azonban Fisher János megtagadta. Sorsa ezzel végleg megpecsételődött. Felségárulás vádjával elítélték, majd ismét bebörtönözték. Végül 1535. június 22-én kivégezték.
A katolikus hit bátor védelmezőjét 1886-ban XIII. Leó pápa avatta boldoggá. 1935-ben XI. Piusz pápa a szentek sorába iktatta.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")