Kezdőlap Egyéb Boldog Pauline Jaricot

Boldog Pauline Jaricot

Boldog Pauline-Marie Jaricot tehetős francia családban született Lyonban, 1799. július 22-én. A sors nemcsak földi gazdagsággal, de bájos külsővel, vidám természettel, okossággal és jósággal is megajándékozta. Pauline fiatalon megtapasztalta a földi szerelem boldogságát. Vőlegényével már az esküvőjüket tervezték, minden jel arra mutatott, hogy szüleihez és testvéreihez hasonlóan Pauline is a boldog házasságban találja meg élete hivatását.

Az Úr azonban valami másra hívta őt, ami fokozatosan tárult fel a fiatal lány előtt. Egy nagyböjti prédikáció hatására Pauline Jaricot mély belső átalakulást élt át. A pap azon a napon olyan hiú és üres nőkről beszélt, akik a szórakozásokat és a földi szerelmet hajszolva eltékozolják az Úr értékes ajándékait. Szavai szíven ütötték a fiatal lányt. A szentmise végén megkérte a miséző papot, hogy gyóntassa meg. Ettől a naptól kezdve élete radikális fordulatot vett. Elhatározta, hogy életét egészen Istennek szenteli. Tisztasági fogadalmat tett, és lemondott korábbi élete minden öröméről.

Miután pap testvérétől megtudta, milyen komoly anyagi gondokkal küzdenek a külföldi misszionáriusok, elkezdett gyűjtést szervezni a missziók javára. Később az általa kiadott évkönyveken keresztül igyekezett minél szélesebb réteget megszólítani. Az volt a célja, hogy a missziós hírek eljussanak minden keresztényhez, és megnyissák szívüket a misszionáriusok munkájának segítésére. Ebből az egyszerű kezdeményezésből született később a Hitterjesztés Műve, amely hivatalosan 1822. május 22-én alakult meg. A 19. század végére a mű minden keresztény országban elterjedt.

1826-ban Pauline Jaricot létrehozta az Élő Rózsafüzér Társulatot, amelynek tagjai vállalták, hogy mindennap elimádkozzák a rózsafüzér egy tizedét. Az imádság mellett Pauline fontosnak tartotta az evangelizálást, többek között a jó könyvek terjesztését, amibe szintén bevonta a társulat tagjait is. A rózsafüzér ima népszerűsítésére létrehozott társulata missziós kezdeményezéséhez hasonlóan az egész világon elterjedt.

1834-ben súlyosan megbetegedett, környezete már lemondott életéről. Egy nap azonban meglátogatta egyik legkedvesebb barátnője. Tőle hallott először Pauline azokról a csodás eseményekről, amelyek egy őskeresztény vértanú leány ereklyéi körül történtek egy kis itáliai faluban, és akkoriban nagy visszhangot váltottak ki a hívő világban. Pauline érdeklődését azonnal felkeltette az ismeretlen vértanú története, és még aznap elhatározta, hogy elzarándokol ereklyéihez. Környezetét megdöbbentette a beteg kívánsága, hiszen az ő állapotában egy ilyen hosszú és fárasztó út egyet jelentett a halálos ítélettel. Pauline azonban hajthatatlan maradt. Így végül néhány kísérővel elindultak, és hosszú, fáradságos út, sok nehézség után meg is érkeztek a Nápoly közelében fekvő Mugnanóba, ahol az említett vértanú, Filoména ereklyéit őrizték. Pauline egy szentmise végén hosszan imádkozott az ereklyék előtt. Olyan mély boldogság töltötte el, hogy úgy gondolta, ez már a halál és az üdvösség jele. Nem sokkal ezután azonban betegsége váratlanul megszűnt, és visszanyerte korábbi életerejét. A nép örömujjongással adott hálát a csodás gyógyulásért, amelynek alapján XVI. Gergely pápa 1837-ben a csodatevő Filoménát szentté nyilvánította.

Pauline pedig, miután viszszatért hazájába, újult erővel és lelkesedéssel folytatta apostoli tevékenységét. Ettől kezdve a Filoména-kultusz egyik legelkötelezettebb terjesztője lett. Ő ajándékozta a kis szent egy ereklyéjét annak a fiatal francia papnak, akinek nevét ma az egész katolikus világ jól ismeri. Vianney Szent János, miután megtapasztalta a szent vértanú hathatós közbenjárását, maga is nagy tisztelője lett Filoménának, akit „égi ügyvivőjének” is nevezett.

Pauline szenvedései azonban csodás testi gyógyulása után sem értek véget. A gazdag családból származó Pauline Jaricot, aki egész életét az evangelizálásnak, Isten és a rászorulók szolgálatának szentelte, végül maga is elszegényedve és elfeledve halt meg 1862. január 9-én. Az Egyház a Hitterjesztés Műve alapításának kétszázadik évfordulóján, 2022. május 22-én boldoggá avatta.

Koncz Éva

a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút