A gyerekek hamar felnőnek, becsüljük meg a velük töltött időt.
Még ma tiéd
Még ma tiéd, ha nevet, s a tiéd, ha a könnye kicsordul.
Még ma csak egy szavadért bárhova menne veled.
Édes öröm neki még, ha te jössz és hallja a hangod,
Boldogság, ragyogás minden perce veled.
Még ma a térdeden ül, csókodra csókja a válasz.
Két kicsi karjával forrón, lágyan ölel.
Még ma mesélhetnél neki, hidd el, szomjasan inná
Ajkadról a mesék sok fura fordulatát.
Még ma mesélne neked pajtásokról s a csatákról,
Mint verekedtek imént, s hogy ki futott, ki a hős,
Ámde feleslegesek pajtások, s mind, ami játék,
Hogyha te menni akarsz, inkább menne veled.
Még ma mindene vagy. Tudsz mindent és a hatalmad
Korlátlan hatalom, férfierőd az erő.
Még ma tiéd. De talán holnap, mire újra felébred,
Szórakozottabb lesz, szép szeme másra figyel.
Más színeket, mélyebb értelmet kapnak a dolgok.
Nőnek a pajtások, hívogatóbb a szavuk.
Nőnek a fák, a mezők tágas térsége kibomlik,
Nyílik a tarka virág, tágul, nő a világ.
Vígmosolyú lányok jönnek, suttogva beszélnek,
Szoknyájuk szélét meglibbenti a szél.
Hívnád fiadat, menjünk sétálni mi ketten,
S ő vonakodva felel: Dolgom van ma, apám.
Még ma a mindene vagy. S bármennyire sürget a dolgod,
Válts vele néhány szót! Légy a barátja! Vezesd!
Kép: Pixabay