Az Egyház ötparancsolatában a régi katekézis szerint így mondtuk: „vasár- és ünnepnap misét becsületesen hallgass”. Ez elhangzott minden elsőáldozási és bérmálási vizsgán. A hangsúly tehát az egyén lelki nevelésén volt. Rendezettebb életű, erkölcsösebb ember leszel, ha engeded, hogy az Egyház vezessen téged. Majd a mentálhigiénés szolgálatot kívántuk betölteni az emberek mellett. Arra hivatkoztunk, hogy ez az ő javuk. Azok a katolikusok, akik elhagyták a vasárnapi templomi istentiszteletet, azt mondják, nincs rá szükségük. Megy a szekér nélküle is. Csakhogy a világ „szekere” nem megy az Egyház gyógyító jelenléte nélkül. Nem a magam javát latolgatva vagyok keresztény, hanem azért, mert segíthetek másokon, és az igazság vonzásában élhetek. Elhanyagoltuk hangsúlyozni, hogy a vasárnapi szentmise lényegét tekintve az Eucharisztia megjelenítése, hogy élete legyen a világnak. A szentáldozást a prédikációk az egyéni lelki haszon céljából ajánlották, s nem azért, mert általa megünnepelhetem az Egyházzal való közösségemet és együtt cselekedhetek vele. Ennek az ünneplésnek a célja tehát nem csupán az egyén megszentelődése, hanem a teremtett világ megszentelése is. Talán úgy érzem, hogy nekem nincsen szükségem a szentmisére, az emberiségnek azonban nagyon is szüksége van az Egyházra és arra, amit az Egyház nyújtani tud, vagyis az Eucharisztiára. Mivel az egész teremtett világ eucharisztikus jellegű, és efelé tart az előre mutató evolúció. Csakhogy korunkban az evolúciót – miközben mindenki rá hivatkozik – tökéletesen elgáncsoltuk és a visszájára fordítottuk. Merthogy a bűn a negatív evolúciót alakítja ki.
Jelenleg igencsak megszenvedjük azt a lelkipásztori mulasztást, hogy hosszú időn keresztül nem formáltuk az egyháztudatot, és az Eucharisztiát oltáriszentséggé egyszerűsítve, egyéni gyógymódként ajánlottuk. Komoly lelkipásztori hiányosság, hogy az Egyház és az Eucharisztia nem kapcsolódott össze a katolikusok intellektusában. Elhanyagoltuk annak meggyőző hirdetését, hogy a világban csak a jóságnak van őseredeti forrása. A rossz a teremtmények által születik. A jóságnak ezt az őseredeti forrását az Egyházban és az Eucharisztiában találjuk meg.
Miért menjek templomba? Van egy még fontosabb szempont, mint amit az Egyház ötparancsolata hosszú időn át tanított. Azért veszek részt a szentmisén, hogy elősegítsem az őseredeti forrás kiáradását, és általa a teremtett világ tisztulását. A tisztítóhelyről csak az Egyház tudja kihozni a tisztulásra várókat. Az ő érdemszerző idejük a haláluk pillanatában megszűnt. Az Egyház ideje azonban nem járt le. Minden szentmisében imádkozunk a tisztítóhelyen lévőkért. Nem mindegy, hogy ezt milyen hittel és odaadással végezzük. Minden szentmisében imádkozunk a bűnösök megtéréséért. Nem mindegy, hogy ezt milyen hittel és odaadással végezzük. Minden szentmisében imádkozunk a békéért, a szeretet kiáradásáért, a Szentlélek művének épüléséért. Nem mindegy, hogy ezt milyen hittel és odaadással tesszük. Minden szentmisében imádkozunk a családjainkért, a gyermekeinkért, a jövőnkért. Nem mindegy, hogy ezt milyen hittel és odaadással végezzük. Megy a szekér enélkül is? Nem megy. Mondjuk ki végre. Ha az Egyház nélkülözhetetlen és semmi mással nem helyettesíthető szolgálatából kivonjuk magunkat, akkor aláírjuk, hogy egy romló világban akarunk élni, és ezt hagyományozzuk gyermekeinkre, arra kárhoztatva őket, hogy egy hanyatló világ utolsó haszonélvezői legyenek. Szentmise nélkül egyre kevésbé látunk el a jóság őseredeti forrásáig, és egyre jobban belebonyolódunk a céltalan életbe és az azt magyarázó haszontalan beszédbe. Papp Miklóstól hallottam jó példát arra, hogy ne apadjon el bennünk a jóság ősi forrása. A boldogságomat a feleségem biztosítja? Nem. Hanem az, hogy miatta ellátok az Istenig, mert megköszönöm őt Istennek. Ha ezt nem teszem, közeledik a válás vagy a gyenge minőségű házastársi együttlét. Az én boldogságom a gyermekem? Nem. Hanem az Isten, akihez engem elvezet gyermekem azáltal, hogy felismerem, őt Isten adta nekem és Isten bízta rám. Mennyire fontos lenne, sőt égetően fontos lenne, hogy az új tanévben egyre több egyházi iskola és egyre több hittanóra lelkessé tegye a gyermekeket és a fiatalokat arra a szolgálatra, amelyet a szentmisében tudnak megvalósítani.
A rossz, vagyis a bűn az első teremtmények egy csoportja által lépett be a világunkba. A bukott angyalok kimondták: nem szolgálunk, csak magunkkal törődünk. Isten azt az örömöt szánta nekik, hogy gondoskodhatnak az emberekről, szolgálhatják boldogságukat, üdvösségüket. Ők ezt megtagadták. A teremtés végső céljának és okának önmagukat jelölték meg. Ne őket kövessük, hiszen Isten nekünk még annál is sokkal többet szán, mint amit a bukott angyalok elveszítettek.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
