Tisztelt Lelkiatya! Vallását nem gyakorló, de római katolikusnak keresztelt feleségem saját döntése alapján megszakította életközösségünket és bírósági úton elválik tőlem. Gyermekünk rövid házasságunk alatt nem született. Esküvőnk katolikus templomban, ökumenikus szertartás szerint zajlott, mivel én református vagyok. Továbbra is szeretem a feleségem és a tett eskümet komolyan is gondolom, azonban a feleségem minden bizonnyal már más férfival él együtt, velem már nem tartja a kapcsolatot.
Az én családomat (szüleimet, rokonaimat) és legközelebbi barátaimat annyira megviselték az események, hogy hallani sem akarnak arról, hogy valaha újra együtt éljek a feleségemmel, mert számukra az ő viselkedése nagyon bántó volt. Mivel az életem nehezen képzelhető el teljesen elszigetelve a családtól, barátoktól, ezért emberileg szólva nem igazán látok esélyt a házasságunk helyreállítására. A kérdésem az, hogy most már vállalnom kell az életem végéig tartó egyedüllétet?
Kedves Levélíró! Nagyon sajnálom mindazt, amit a házasságában végig kellett szenvednie magának és a családtagjainak is. Külön szégyellem azt, hogy mindezt egy katolikus asszony részéről kellett megtapasztalniuk. Az ő nevében is szeretnék maguktól bocsánatot kérni.
A megkötött házasságuk – amennyiben valóban őszinte szívből, valódi elhatározással mondtak igent egymásra – Jézus (és az egyház) tanítása szerint felbonthatatlan. Ha azonban az esküvőn kimondott igen nem volt egészen őszinte, akkor a házasságuk Isten előtt mégsem jött létre. A házasságot ugyanis a két ember igenje, döntése hozza létre. Ha ez az igen nem volt teljes értékű (valaki például nem vállalta, nem akarta a végérvényes, kizárólagos szeretet-szövetséget, ami a házasság lényege), akkor lehetséges katolikus egyházi bíróságon egy rendkívül egyszerű, közös tárgyalásokkal nem járó eljárással ezt a házasságot érvénytelennek, vagyis soha igazán létre sem jött házasságnak nyilvánítani. Ha ez megtörténik, akkor újra köthet házasságot akár (szabad állapotú) katolikus nővel is.
Azt javaslom, hogy ha úgy emlékszik, hogy a házasságkötésükkor hiányozhatott valami lényeges egyikük (vagy mindkettőjük) döntéséből, akkor próbálja meg lefolytatni ezt az eljárást. Ha az egyházi hatóság végül kimondja a házasságuk semmisségét, akkor a lelkiismerete előtt is könnyebb lesz egy új házasságba kezdenie. Ha viszont a házasságukat érvényesnek nyilvánítják, akkor talán erőt fog kapni ahhoz, hogy egyoldalúan is (akár a kapcsolat megjavulásának reménye nélkül is) hűséges maradjon a házastársához.