Elkerülhető lett volna a betegségem?

Tisztelt Lelkiatya! 44 éves, háromgyermekes édesapa vagyok. 2020 decemberében jónak hitt védekezésem ellenére, tünetmentesen elkaptam a covidot, nem tudtam a fertőzöttségemről és nem szedtem vérhígítót aminek következtében vérrög képződése által stroke-ot kaptam, és bal oldalam lebénult. A lelkem és az agyam azon vívódik, hogy elkerülhető lett volna, vagy esetleg ez volt megírva, s ebben az esetben nem kerülhettem volna el sehogyan sem. Hibáztam-e vagy sem? Ilyen esetre létezik, létezhet a predesztináció?

Kedves Édesapa! Mindenekelőtt sok erőt, türelmet, hitet, szeretetet kívánok Önnek és családtagjainak is a nehéz kereszt hordozásához.

Jézust megkérdezték a tanítványai a vakon született emberrel kapcsolatban, hogy vajon ő vétkezett, vagy a szülei, hogy így született? Jézus azt felelte: „Sem ő, sem a szülei, hanem Isten tetteinek kell nyilvánvalóvá válniuk rajta” (Jn 9,3) Amikor Siloámban tizennyolc emberre rádőlt egy torony, Jézus megkérdezte a sokaságot: „Azt gondoljátok, hogy ők bűnösebbek voltak, mint a többi jeruzsálemi, hogy így jártak? Mondom nektek: Nem.” (Lk 13,4) Amikor Jób barátai arról próbálják őt meggyőzni, hogy az őt ért tragédiák és betegségek az ő bűneinek, hibáinak következményei, akkor Jób ezt nem hajlandó elfogadni, és Isten Jóbnak ad igazat.

Az anyagvilágnak van egyfajta esetlegessége, szabadsága. Az emberi szabadság egy kicsi csírája megvan már az anyagban. Az anyagvilág romlandó és véges. Az elemi részecskét, a sejtjeink, a szerveink nem tökéletesek, nem örökkévalók. Ez a földi élet nem végcél, hanem út, amelynek során meg kell tanulnunk szeretni, hogy majd az isteni örök szeretet világába beléphessünk.

A betegségét nem az Ön hibája okozta, nem is isteni eleve elrendelés, predestináció. Az egyház a predestináció tanát elutasította. Isten tiszteletben tartja az ember (és az anyagvilág) szabadságát, törvényeit. Az ember és a világ nem egy bábuhoz hasonlít, amelyet titokzatosan Isten mozgat, hanem önálló és szabad társa Istennek.

Ne a betegsége okát keresse, hanem a célját. Azt, hogy mit lehet, mit tud ebből kihozni. Hogyan tudja ezt a nehéz utat az üdvösség, a szeretet, a benső növekedés útjává tenni? Ismerek olyan házaspárt, akik majdnem elváltak, rengeteget veszekedtek. Aztán az első gyermekük születése után, amikor a gyermek hetekig az inkubátorban volt, amikor az inkubátor mellett térdeltek és egymást átölelve könyörögtek a gyermekük életéért, akkor találtak igazán egymásra. Legyen ez a betegség az Ön számára a szeretet, a megszentelődés útja, lehetősége. Legyen a család egészen új módon való eggyéforrásának útja.

Ehhez kívánok Önnek, szeretteinek is nagyon sok áldást, szeretetet, nagylelkűséget, derűt, belső békességet!