Eltűnt a tűz a hitünkből

Kedves Lelkiatya! Ötgyermekes anyuka vagyok. Néhány évvel ezelőtt megtértem, találkoztam az Úr Jézussal. Életem legszebb élménye volt. Nagy változások történtek bennem, sokat imádkoztam, hogy a férjem is az Ő útjára léphessen. Egy év múlva Isten válaszolt imámra, egyik este jöttem haza, férjem a nyakamba borult és bocsánatot kért mindenért, és örömmel tett bizonyságot, hogy Ő is elfogadta Jézus Krisztust. Teltek a hónapok, s egy idő után nem láttam a férjemben azt a tüzet, ami bennem volt. Nem vette elő a Bibliát és nem akart olvasni semmit, ami az igével kapcsolatos. Ennek már 9 hónapja. Közben bennem is nagy változások történtek, inkább rossz irányba, nagyon bánt, hogy nem figyelek eléggé Istenre. Mit teszek rosszul?

Kedves Levélíró! Nagyon örülök annak, hogy megnyitották a szívüket, életüket Isten előtt! Ne ijedjen meg attól, hogy az első lángolásból valami elveszett. A hitünk is változik, alakul az életünk során. Ahogyan a szerelemből is van, ami elmúlik, de ami helyette következik egy szép házasságban, az egyáltalán nem kevesebb, sőt mélyebb, igazibb, sok esetben megrendítő, szinte fizikai összetartozás. Ugyanígy alakul a hitünk is.
A férjétől ne várjon el dolgokat, hanem néha kérje azt nagyon konkrétan, amit szeretne (pl.: Kedves X! Nagyon örülök, hogy ilyen ügyesen bánsz a kisfiunkkal. Tudnál vele játszani egy kicsit, amíg én elkészítem a vacsorát?).
Legyen hűséges az imádsághoz, a bibliaolvasáshoz! Ha nem is tud sok időt erre rászánni némelyik napon, de egy kevés ideje minden reggel és minden este legyen az Istené!