Isten soha sem ismétli magát

Isten mindenkinek egyedi utat szán életében, mely lehet, hogy sok mindenben hasonlít másokéhoz, de végeredményben mégiscsak az övé. Chiara Lubich rövid elmélkedése is ebben erősít meg minket.

Ha Isten akarata szerint élünk, az Írás minden erre vonatkozó kijelentése szerves egésszé rendeződik:
„Nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki engem küldött” (Jn 6,38). „De ne az én akaratom teljesedjék, hanem a tied.” (Lk 22,42). „Mert mindig azt cselekszem, ami neked tetszik” (Vö. Jn 8,29). „Befejeztem a munkát, amelynek elvégzését rám bíztad” (Jn, 17,4). „Íme jövök, Istenem, hogy teljesítsem akaratodat, amint a könyvtekercsben rólam írva van” (Zsid, 10,7)

Aki éli ezeket a szavakat, annak a lelkében lassanként két dolog válik világos meggyőződéssé: Az Írás mindenkinek hozzáférhető életprogram. – Jézus valóban „világosság minden e világra jövő embernek.” Őt kell nézned – a többiek, még a legnagyobbak is, elhalványodnak mellette, és csupán olyan mértékben minták, amennyire ők is csak Isten akaratának teljesítését keresték, semmi mást. Sohase másold az előtted járók cselekedeteit. Minden embernek megvan a maga útja. Isten sohasem ismétli magát.

Az alázat segít, hogy megtaláljuk helyünket. Erre mutat rá ez a történet is.

Isten kezében

Fotó: Pixabay