Kezdőlap Egyéb Észrevenni a legkisebbeket

Észrevenni a legkisebbeket

öreg ember

Jálics Ferenc atyát a rend 1956-ban Chilébe küldte, egy év múlva pedig Argentínába. Az argentínai Córdobában töltött egy évet, majd a jezsuiták San Miguel-i teológiai és filozófiai fakultásán tanított dogmatikát és fundamentális teológiát. Professzorként tanított a salvadori egyetemen és a Buenos Aires-i Katolikus Egyetemen. A hetvenes évek elején két rendtársával együtt egy nyomornegyedbe költözött, hogy megossza életét a szegényekkel. 1976 májusában egy szélsőjobboldali katonai egység elrabolta és ismeretlen helyre hurcolta. Öt hónapon át tartották fogva. 1977-ben az Egyesült Államokban folytatta írói tevékenységét. Rocky Riverben élt „extra domum”, közben sajátos módszert dolgozott ki a lelkigyakorlatok adására, főleg az argentínai fogságban töltött tapasztalataira alapozva. Így született meg élete legfontosabb műve, mely könyv alakban is megjelent: Szemlélődő lelkigyakorlatok – Bevezetés a Jézus-imába címmel.

A szegények között eltöltött évek és az öt hónapi fogság „felnyitották a szemét”, hogy ne csak fizikai szemünkkel, de szívünk harmadik szemével is szemléljük a valóságot. Nem vett fel foncsorozott szemüveget, hogy a diktátorok sötét, kifürkészhetetlen tekintetével, egójuktól vezérelve szemlélje a világot. Érzékeny volt és maradt a szegények szenvedése iránt. Kosztolányi gyönyörű vallomása rá is vonatkozik:

„Kellesz te még vijjogni, mint
a vércse,
nem kérdezni szabad-e vagy
nem szabad,
sosem kímélni a könnyet se, vért se,
a semmibe kiáltani szavad,
…
Ülj egy sarokba, vagy állj félre,
nézz szét,
szemedben éles fény legyen
a részvét,
úgy közeledj a szenvedő felé

s ne a törtet tekintsd és csonka részét,
de az egész nem-osztható egészét:
ki senkié sem az mindenkié.”

Jézus miután negyven napon keresztül imádkozott, szemlélődött a pusztában, visszatérve Názáretbe a következő vallomással kezdte nyilvános működését:

„Az Úr lelke rajtam,
Ő kent föl engem,
hogy örömhírt vigyek
a szegényeknek,
Ő küldött engem,
hogy (meggyógyítsam a megtört
szívűeket),
Szabadulást hirdessek a raboknak,
És a vakoknak megvilágosodást,
Hogy szabadulást vigyek
az elnyomottaknak,
Hirdessem az Úr kegyelmének
esztendejét,
(És bosszújának napját).

Ferenc atya, mikor visszatért Európába, lelkigyakorlatos házat hozott létre Griesben, hogy gyógyítsa a megtört szíveket, mint „jesu ita = úgy mint Jézus”.

Soha nem szakadt meg a kapcsolata a dél-amerikai testvéreivel. A ház bevételének egy részét mindig elküldte számukra.   

Üzenetének középpontjában mindig az ember állt. Jézus üzenetének középpontjában az ember áll, az ember, mint a megtestesülés és megváltás célja. Az ember az Isten országának „sarokpontja”. A keresztény hit lényege az Isten/Jézus felfedezése az emberben.

Hofher József jezsuita szerzetes

a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút