Ferencz Orsolya Budapesten született. 1993-ban a BME Villamosmérnöki és Informatikai Karán diplomázott villamosmérnökként. 1996-ban doktori címet, 2000-ben PhD-fokozatot szerzett. 1996 óta dolgozik az ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézetében, jelenleg az űrkutató csoport tudományos főmunkatársa. A Magyar Tudományos Akadémia köztestületének tagja. 2018 óta űrkutatásért felelős miniszteri biztos.
– Űrkutató – Miért választotta ezt a hivatást?
– Tulajdonképpen beleszülettem. Mind édesanyám, mind édesapám villamosmérnökként Simonyi Károly professzor úr közeli munkatársai voltak és a Budapesti Műszaki Egyetemen is együtt dolgoztak. Édesapám a Műszaki Egyetemen hozta létre az első űrkutatással foglalkozó csoportot 1961-ben, Rakétatechnikai Tudományos Diákkör néven. Amikor én megszülettem, ez a téma a család életében mindennapos volt.
– Miért van szükség az űrkutatásra?
– Az űrkutatás és tágabb értelemben véve az űrtevékenység az emberiség mindennapjainak életében a világgazdaság sarokkövévé vált az elmúlt évtizedekben. Ha ma kikapcsolnánk a világűrben keringő eszközeinket, akkor az a világgazdaságot is súlyosan érintené. Összeomlanának egész ágazatok, a kommunikációtól a navigáción keresztül, még akár a banki átutalások rendszerére is gondolhatunk. Ezért teljes joggal törekszünk rá, hogy Magyarország, az az ország, amely 1946 óta számtalan módon letette névjegyét ezen a területen, a továbbiakban is ennek a világgazdasági területnek az szereplője maradjon. Most fejeződött be a Hungarian to Orbit, azaz HUNOR űrprogramra való jelentkezés, melynek keretében a második magyar kutatóűrhajós amerikai együttműködésben jut majd fel 2024-ben a Nemzetközi Űrállomásra. Nagyon komoly feltételeknek megfelelni képes pályázókat vártunk erre a programra. Igen sokan jelentkeztek. A szigorú rostán 244-en maradtak fent. Belőlük kerül ki a 2024-ben az űrben végrehajtandó kutatás résztvevője.
– A megszólalásában hitet tesz a keresztény, konzervatív értékek mellett.
– Így van. Római katolikus család vagyunk. Szüleim jó példáján keresztül kicsi gyermekkorom óta a hit szerepe jelen van életemben. Édesapámnak, Ferencz Csabának a rendszerváltás idején nagy szerepe volt a Szent István Lovagrend újraindításában, és a mai napig nagymestere a Lovagrendnek. A hit számunkra életünk minden területén megtartó erő.
– Önnek a Jóisten több talentumot is adott. Gondolok itt arra, hogy gyermekszínészként nagyszerű rendezőkkel forgatott filmeket. Említhetném Karinthy Mártont, Zsurzs Évát vagy Katkics Ilonát. Nem gondolt arra, hogy színésznő legyen?
– Nagyon sok lehetőséget kaptam azzal, hogy gyermekkoromban módom volt kipróbálni a színészetet és megismerni a filmes világot. Színészóriásokkal találkoztam, láthattam őket munka közben, Balázs Pétertől Csákányi Lászlóig, akik letették a névjegyüket a magyar színjátszás világában. Megtapasztaltam azt az alázatot, ahogy a legkisebb feladatot is vállalták és teljes odaadással dolgoztak. Sok csodálatos színészóriása van a magyar színművészetnek, Sinkovics Imre, Kállay Ferenc, Bessenyei Ferenc, Latinovits Zoltán, Tolnay Klári, ők mind egész egyéniségükkel, lelkükkel, életútjukkal formálták a magyar kultúrát. Ez egy borzasztóan nehéz pálya, ha az ember becsületesen és tisztességgel, tiszta szívvel akarja művelni. Nehéz kenyér, embert próbáló feladat, de ennél kevesebbért meg nem érdemes csinálni. Ahogy a műszaki tudományok felé fordultam, úgy éreztem, hogy ezt jobban a magaménak tudom.
– Bemutatná kicsit a családját? Egy beszélgetésben mondta el, hogy élete fő művének a négy gyermekét tartja.
– Ez így van. Minden édesanya a gyermekeit tartja a legnagyobb csodának. Nagyon nagy ajándéka a Jóistennek, hogy négy gyermekem született. Nagy boldogságot jelent ez számomra. Három lány- és egy fiúgyermek büszke édesanyja vagyok. A két nagyobb már orvosi egyetemre jár, a két kisebb még gimnazista. Közülük a fiam inkább műszaki beállítottságú, talán ő viszi tovább ezt a műszaki vonalat. A legkisebb lányom is az orvosi pálya felé tekintget. Nagyon büszke vagyok rá, hogy úgy látom, sikerült átadnom azt az értékrendet, gondolkodásmódot, magyarságtudatot, amit én is a szüleimtől, ők pedig szüleiktől hoztak. Az értékek generációk óta tartó átadása a nemzet tartópillére. Azt remélem, hogy majd gyermekeim is megállják a helyüket keresztényként és magyarként egyaránt. Mert az ember azon a helyen, ahol a Jóisten kegyelméből lehet, igyekezzen minél többet megtenni az országáért, nemzetéért.
– Úgy tudom, Önnek az édesanyja a női példaképe.
– Édesanyám hihetetlenül erős nő. Matematikus, fizikus, villamosmérnök, családanya, feleség, édesanya, nagymama. Mindig kész volt arra az áldozatra és szolgálatra, amit igazság szerint, ahhoz, hogy a család működjön, a nőnek vállalnia kell. Édesanyám élete a példa arra, hogy igen, lehet egy magasszintű, nagy tudással megáldott asszony a mindennapokban is segítő társa az alkotó férjnek és apának. Ezt a példát láttam Édesanyámtól. Nagyon sokat köszönhetek neki és nagyon sokat köszönhetnek az unokák is. Én nagyon hálás vagyok a Jóistennek, hogy ilyen szülőket kaptam. Édesanyámtól az alázatos munkán és a szorgalmon, kötelességtudaton kívül azt a fajta erőt is kaptam, hogy minden problémára van megoldás. Ő a kétségbeesés helyett a megoldás felé terelte a családot. Mindig ott volt, ahol egy anyának lennie kell. Ha már a gyerekek felnőttek, egy édesanyának akkor is ott kell lennie, ha a gyerekének szüksége van rá.
– Gyakran szerepel a Hír TV különböző műsoraiban. Amikor az embereknek néha már csömörük van a politikától, az Ön jelenlétei feloldják ezeket a vitákat, műsorokat. Sokan nem hagynák ki az Ön okos érveit, ez felüdülés nekünk nézőknek.
– Örülök, ha szolgálni tudom a nemzet ügyét. Meg kell tenni mindent az igazán fontos dolgokért. Vallom, hogy kicsiben és nagyban is hűnek kell lennünk az elveinkhez.
– Felkészülten vesz részt ezekben a műsorokban. Ez óriási munka. Az sem mellékes, hogy sosem látni enerváltnak, fáradtnak. Huncut mosolyával, kedvességével sok-sok embernek sikerül mosolyt csalnia az arcára és megismertetni a valós helyzetet.
– Minden politikusnak és írástudónak felelőssége van abban, hogy az általa vállalt vitákra felkészülten menjen oda. Nyilván így is előfordul – hiszen nem vagyunk tökéletesek–, hogy olyan területet érint egy-egy vita, vagy beszélgetés, amiben az ember kevésbé van otthon, de mindig felelősségteljesen kell nyilatkozni. Önmagában az, hogy az ember a médiában szerepel, arra kötelez, hogy a tőlünk telhető leghitelesebbek legyünk.
– Józsefváros 11-es körzetének önkormányzati képviselője is, nincs könnyű dolga.
– Most különösen nincs, mióta 2019-ben a baloldali vegyesfelvágott győzött. Sajnos ennek az „eredményét” mindenki látja. A Fidesz-KDNP-s vezetés által szépen felújított kerület állapota egyre csak romlik. A drog és a hajléktalanság problémája újra elborítja a közterületeinket.. A szemét és kosz borítja el a kerület utcáit és tereit. A lakások értéke rohamosan csökken, esetenként szinte eladhatatlanok. Ez egy borzasztóan szomorú dolog. Nem a programjukban beígért dolgokat csinálja a baloldal, hanem pont ellenkezőleg. Visszazüllesztették az előző vezetés időszakában elért eredményeket. Sokat kell harcolni, hogy folytatni tudjuk Józsefváros újbóli felvirágoztatását. Sok-sok munkával talán újra sikerül egy fejlődő Józsefvárost megteremteni. Ezen dolgozunk.
– Hit–magyarság–érték. Lapunk vezérmottója. Erről kérdezném.
– Isten, haza és család az az értékrend, amiért érdemes élni. Ahogy Istent a hit nélkül, úgy a Haza fogalmát, hazaszeretet nélkül nem lehet értelmezni. A család, az emberi életnek olyan természetes együttélési formája, mely évezredek óta kialakította az emberiség világát és mindennapjait. A „liberálfasizmus” vagy liberális diktatúra, amely most eluralta a világot, pontosan ezeket a tartópilléreket akar
ja szétrombolni. Teszem hozzá, nem először és nem utoljára. Istent nem először akarják letaszítani a trónjáról, de most sem fog sikerülni nekik. Látjuk, mi zajlik Európa szétverésével, sajnos ez a trend nagyon erős. De van egy másik trend is, amelynek Magyarország a szellemi központja. Keresztény, konzervatív, jobboldali gondolkodók gyűlnek össze egyre többször Budapesten és szerte az országban, hogy hitet tegyenek egy normális és élhető világ mellett. Ennek a mozgatórugója egyébként Magyarország és a magyar jobboldal, úgyhogy nem állunk fegyvertelenül. Azt tudom mondani, Si Deus pro nobis, quis contra nos? (Ha Isten velünk, ki ellenünk?)
– Az édesapja Csíksomlyón született. Milyen gyakran járnak vissza?
– Amikor csak tehetjük. Évente a búcsút nem szoktuk kihagyni, akkora lelki élmény. A csíksomlyói nyereg az Úristen talán legcsodálatosabb katedrálisa, oszlopai pedig azok a hatalmas fenyők. Én azt gondolom, ha valaki szeretne közvetlenül találkozni az Úristennel, életében legalább egyszer vegyen részt a csíksomlyói zarándoklaton, találkozzon a Szűzanyával a pünkösdi búcsún. A Kárpát-medence minden szeglete ott él a magyar emberek lelkében, és Csíksomlyóra mindannyian hazamegyünk.
– A kereszténység az életet szolgálja
– Nemcsak a testi jólétünk függ attól, hogy morális életfelfogásunk milyen. A lelkünk a legfontosabb, hiszen mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért? Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelke azonban kárt szenved? (Márk. 8. fej.)
– Húsvét felé tartunk.
– Húsvét a legnagyobb ünnepünk. A kereszténységben nyilván a Karácsony a legmeghittebb, főleg, ha kicsi gyermekek vannak a családban. De ami az egész létezésünk, életünk, gondolkodásmódunk keresztény filozófiánk alfája és ómegája, az a feltámadás. A feltámadt Krisztus, aki magára vette bűneinket és ezzel megváltotta a világot. Ő ad az egész létezésünknek értelmet és dimenziót. Ő nyitja meg azokat a kapukat, amelyeken keresztül az emberi lélek az örökkévalóságba érkezhet. Ezért a legnagyobb ünnepünk a Húsvét. Ha Isten velünk, ki ellenünk? Ahogy már idéztem, ezt kell mindig mérlegre tennünk. Húsvétra készülődve a böjti időszak arra való, hogy igaz, hogy Isten velünk van, a kérdés az, hogy mi Istennel vagyunk-e?
Tehát a mi feladatunk, hogy mi is Istennel legyünk. Isten ugyanis biztos, hogy velünk lesz, mert Isten hűséges.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")