Mesélte egy kedves asszony, hogy amikor advent idején, karácsonykor magányosnak érzi magát, mindig elkezdi dúdolgatni a karácsonyi dalokat, s olyankor már nincs is egyedül, hanem ott vannak vele a pásztorok, az angyalok, ott érzi magát Betlehemben a jászol mellett. Azt mondta, órákig el tudja dúdolgatni ezeket az énekeket, elmereng rajtuk. Tényleg segíthetnek akár a ráhangolódás idején is ezek a dalok, érdemes lenne több erőt meríteni belőlük. Sokkal mélyebb tartalmuk van, mint hogy csak klisének, karácsonyi szokásnak tekintsük ezeket – idézte fel Makkai László pasztorálpszichológus atya, mikor az adventi készületről beszélgettünk vele.
– A karácsonyi készületünk is épp olyan hosszú, mint a húsvéti készületi időnk, hiszen a karácsony titkát sem lehet úgy befogadni, hogy egyik nap még a munkahelyünkön dolgozunk, másnap meg már itt is az ünnep, boldognak kell lenni, és persze mindennel elkészülni… Mi, görögkatolikusok már november 15-e óta készülünk. Az advent kezdetén szép dolgokat határozunk el: hogyan szeretnék jobbá lenni, kiért imádkozom, hányszor megyek el akár hajnali roráté misére, hogyan teszem fényesebbé a szentgyónásban megtisztult lelkemet, hogyan beszélgetek esetleg olyan személyekkel, akikkel nem felhőtlen a viszonyom, hogyan próbálok másokhoz közelebb kerülni. Ember az emberhez. Hiszen a karácsony nagyon is emberi ünnep: az Isten fia megtestesül, közénk jön, emberi alakot ölt, egy lesz közülünk. Rá kell hangolódni arra a csodára, hogy az Ige testté lett, és közénk érkezik… Aztán valahogy a karácsony előtti utolsó napokban rádöbbenünk, hogy mennyi mindent elmulasztottunk, s az elhatározásunkból nagyon kevés valósult meg. És a rohanó életünkben – amit persze magunknak teszünk rohanóvá, nem az Isten ,,rohantat” bennünket –, valahogy pont elsiklik a lényeg, hogy meg kellene állni, szemlélni az újszülött Istent. A világ persze nem áll meg! De én tudnék lassítani kicsit, mégsem teszem, és sietve, futva, idegesen ,,esek be” szenteste meghittségébe… Sajnos, szokásunk a külcsínt többre tartani, mint az ünnep lelkileg megélhető, igazi értékét. Pedig tudjuk, hogy nem attól lesz szép a karácsony, hogy tele az asztal, hanem attól, hogy együtt vagyunk, szeretjük egymást, megbékélünk egymással, el tudjuk engedni a sérelmeinket. Karácsony akkor van, amikor az ember valóban megérti, hogy az Isten mekkora ajándékot adott a világnak. És ebből az ajándékból gyarapszik a lelkünk, ettől gazdagodunk.
- A mennyországban emlékezni fogunk azokra a szeretteinkre, akik nem kerülnek oda?
- Küldetésben a krisztusi üzenettel – Padányi Biró Márton
- Szent Maryam Sūltanah Danil Ghaţţas
- Mi Isten terve a szenvedéssel, a betegségekkel?
- Húsvét ajándéka
- Húsvét: szenvedésben megváltás!
a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")