Kezdőlap Egyéb Kultúráról, identitásról, mértéktartásról – Márfi Gyula

Kultúráról, identitásról, mértéktartásról – Márfi Gyula

A veszprémi Verancsics Akadémián tartott előadást nemrég Márfi Gyula veszprémi nyugalmazott érsek Kultúra-identitás-patriotizmus és a hit szerepe a magyarság életében címmel a Veszprémi Petőfi Színház Latinovits-Bujtor Játékszínében. Az akadémia nevét a 16. századi horvát történetíró és humanista tudósról, Verancsics Fausztuszról kapta, aki veszprémi várkapitányként és csanádi püspökként is beírta nevét a történelembe, s nagybátyja volt Verancsics Antal esztergomi érsek.

Az est házigazdája Ober­frank Pál színházigazgató, Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes művész volt, aki bevezetőben a veszprémi kötődésű Endrődi Sándor költő egyik istenes versével köszöntötte a vendéget, aki pedig előadása témájához kapcsolódva Reményik Sándor Akarom c. versét idézte fel. Az ember személyiségében rendkívül fontos a megfelelő identitástudat, az öntudat, de mint mindenben, e téren is fontos, hogy megtartsuk a mértéket, emelte ki. Ha közösséget akarunk építeni, magunkat is előbb föl kell építenünk. Az önmegvalósítás ugyan gyanúsan hangzó szó ma, de van ennek is pozitív érelme. Ha ugyanis nem bontakoztatjuk ki a képességeinket, nem kamatoztatjuk a talentumainkat, akkor nem tudja hasznunkat venni a társadalom. Szükség van tehát az önmegvalósításra, de nem csak azért, hogy személyesen boldogulni tudjunk, hanem hogy másokat is boldogítani tudjunk. Az önmegvalósítás és a közösségi szolgálat tehát dialektikus egységet alkot. Hasonlóképpen a mérték a fontos a patriotizmus, a nemzeti identitás, a magyarságtudat, a hazaszeretet kérdésében. Kell, hogy legyen egy föld, amelyet szeretünk, kell, hogy legyen egy nép, amelyet a magunkénak érzünk, s amelyért felelősséget is vállalunk – anélkül, hogy a többi népet megvetnénk. Jézus maga is szerette hazáját, mutatott rá. Megrótta ugyan Betszaidát, Korozaint és Kafarnaumot, sőt Jeruzsálemet is, mert nem tartottak bűnbánatot, de nem vonult ki hazájából. Ott akart szolgálni, Igét hirdetni, és meghalni is.

Jézus eljöhetett volna a földre abszolút kozmopolita világpolgárként is, vetette fel, de nem ezt választotta. Anyát választott magának és egy népet, egy hazát. Bibliai és irodalmi példákkal (pl. Dsida Jenő Psalmus Hungaricusával) idézte meg a patriotizmus szép megnyilatkozásait a magyar irodalomban. A Biblia nem soviniszta, más népeket is szeretettel emleget, őket is üdvözíteni akarja. A hazaszeretet, a honvágy személyes érzését idézte fel többek között egykori saját párizsi tanulmányai idejéből. Kiemelte Szent István máig meghatározó munkásságát népünk, hazánk történelmi útján. Az addig vándorló magyarság az ő közreműködésével egyszerre vette át a kereszténységet és erősítette meg magában a hazaszeretet érzését, tudatosítva: kell egy ország, amely a miénk, a mi hazánk, amelyet szeretünk, védelmezünk, s amelyért felelősséggel is tartozunk. Majd behívta és befogadta a keresztény misszionáriusokat, Szent Adalbertet, Szent Asztrikot, Szent Gellértet és másokat a kereszténység elmélyítése céljából. Rámutatott a főpásztor a keresztény kultúra, művészetek értékteremtő voltára. A keresztény hittérítők tanították meg ugyanakkor népünket a földművelésre, a belterjes állattenyésztésre is, fűzte hozzá. Emlékeztetett a plébániai, kolostori, káptalani iskolák, a templomok, búcsújáróhelyek létrehívására. Veszprémben már a 13. században volt egyetem. Idézte legrégebbi nyelvemlékeink (Halotti beszéd, Ómagyar Mária siralom, s a protestáns és katolikus bibliafordítások, prédikációk, katekézisek) megszületését.

Majd egy érdekes felsorolás révén mutatott rá, hogy a mai napig miként élnek nyelvünkben ismert bibliai kifejezések (Paradicsom, tiltott gyümölcs, matuzsálemi kor, utánam a vízözön, Jákob létrája, Dávid és Góliát, salamoni döntés, hét szűk esztendő, bábeli nyelvzavar…).

Végezetül irodalmi, képzőművészeti, zenei alkotásainkat idézte, amelyek a kereszténység és a magyarságtudat nemes példáit hozták létre az évszázadok során. Példaként említette Himnuszunkat, amely tulajdonképpen önmagában is egy imádság. Rámutatott ugyanakkor: nemcsak a kereszténység adott sokat a magyarságnak, hanem a magyarok is sokat adtak a kereszténységnek. Kiemelte a magyar szentek seregét, akik itthon és olykor más országokban is gazdagították az egyetemes keresztény lelkiséget erkölcsi példájukkal, szel­lemi-lelki áldozataikkal is.

Az előadás végén Mária-tiszteletünk példájaként azt est vendége, Pitti Katalin művésznő gyönyörű Mária-éneke zárta a meghitt együttlétet (Ó, áldott Szűzanya, mennyei szép rózsa).

A színház nevében pedig Ober­frank Pál igazgató egy tortával köszöntötte fel 80. születésnapja alkalmából az érsek urat.

Toldi Éva

a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút

TOVÁBBI CIKKEKINNEN-ONNAN