Sohasem szabad elfelejtenem, hogy a Valóság bennem van. Nekem tehát elsősorban a lelkem mélyéből forrásozó élő vizet kell adnom testvéreimnek: Isten csendes szavát, ami számunkra világosság és buzdítás.
El kell hallgattatni magunkban mindent, hogy meghalljuk bensőnkben az Ő hangját. Úgy kell kiszűrni ezt a hangot, mint egy gyémántot vesznek ki a sárból: megtisztítani, közszemlére kitenni és alkalmas időben odaajándékozni.
Mert az Ő szava szeretet, a szeretetet pedig osztogatni kell. Olyan, mint a tűz, amely ég, ha szalmára és más gyúlékony anyagra talál, máskülönben kialszik. Szedjük szaporán a lábunkat, mert a világosság csak abban a lélekben gyúl ki, amelyben a szeretet mozgásban van, eleven.
(Részlet Chiara Lubich: Ha tüzet gyújtanánk című könyvéből.)
Hogyan ne veszítsük szem elől a tényleg fontos dolgokat?
Fotó: Pixabay
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
