Magunkkal vigyük a kisbabánkat a szentmisére?

Kedves Lelkiatya! Már nagyjából tíz éve, hogy naponta jártam szentmisére. Boldog, szentségi házasságban élünk férjemmel. Nemrég született meg első kisbabánk, azóta (majdnem egy hónapja) egyszer sikerült csak a legközelebbi templomba eljutnom a vasárnapi szentmise utolsó öt percére. A férjemnek panaszoltam itthon fájdalmamat, hogy vajon mikor fogunk tudni újra együtt ott lenni a templomban. Most látom csak az innenső oldalt, mekkora eltökéltség kell ahhoz, hogy kisbabát/gyermekeket megetetve, felöltöztetve időben megérkezzen egy család a szentmisére… ahol sokszor csak megvető tekinteteket, rosszalló pillantásokat kapnak, ha az egyik csemete esetleg ott sírja el magát vagy hangoskodik kicsit. Egyszerre nagyon vágyom már újra ott lenni a szentmisén, találkozni az Oltáriszentségben az Úrral, ugyanakkor előre rettegek azoktól a morcos emberektől, akik a kisgyermekes édesanyákat a pokolba kívánnák, hogy ne zavarjuk meg az ő nyugalmukat. Talán ideig-óráig praktikus megoldás lehet, hogy férjemmel felváltva járjunk misére, de valahogy egy egészséges katolikus családnak mégis együtt lenne ott a helye. Mi a megoldás ilyen helyzetekre? A vasárnapi miselátogatás alól meddig van egy kisbabát gondozó édesanyának „mentessége”?

Kedves Édesanya! Nagyon örülök annak, hogy ilyen őszinte, mély hite, istenkapcsolata van, és hogy férjével, kisbabájukkal nagy szeretetben élnek.
A Szentmisére járás valóban nehezebb a kisgyermekes szülők számára. A kicsi kb. 6 hónapos koráig az édesanya, ha nem tudja másképpen megoldani, ha nincs ebben segítsége, nem vétkes, ha nem megy el vasárnap a Szentmisére. Ilyenkor igyekezzen otthon személyes imával, bibliaolvasással, rózsafüzérrel megszentelni az Úr napját.
A Szentmisén való részvétel kisbabával együtt szintén jelent egyfajta nehézséget. Úgy gondolom, hogy két szempontot kell itt egyszerre figyelembe venni. A hívektől elvárható és részükről természetes az, hogy örülnek a kisgyermekes családoknak, és egy kisebb mértékű zajongást, gőgicsélést szívesen vesznek a Szentmisén. Azzal a néhány hívővel, aki ezt nem érti, nem kell különösebben foglalkozniuk. Ugyanakkor, ha a kisbaba nagyon hangos, ha tényleg nehézzé teszi az áhítatot, az odafigyelést, akkor a szülőben kell hogy legyen annyi tapintat, hogy kiviszi a síró gyermeket a templomból, és így lehetővé teszi a többiek elmélyültebb imádságát.
Az is nagyon ajánlható, hogy amíg a gyermek nagyon kicsi (kb. 3-4 éves korig), a szülők – legalábbis néha – külön menjenek Szentmisére, a gyermek pedig otthon maradjon. Sok esetben ez a legjobb a gyermeknek, mert így nem kell számára érthetetlen okokból csöndben lennie, a sok csöndesítő intelmet megkapnia. Az első élményei a miséről 4-5 évesen pedig már egyből pozitívak lesznek, hiszen ekkor már képes valamit megsejteni abból, ami ott történik. A szülőknek is jó néha egy órát egyedül, csendesen eltölteni a vasárnapi Szentmisén.
Nagy kincs a hitük, nagy kincs a szeretetük és ez a kicsi gyermek: Isten áldása, ajándéka! Adjanak mindig hálát mindezért!