Tisztelt Lelkiatya! Isten maga a szeretet, ezért minden szeretetünk Tőle származik és örök. Ha örök, akkor nem szűnik meg annak a halálával sem, akit életében szerettünk és továbbra is szeretjük őt. Azt szeretném tudni, megmenthet-e a szeretetünk olyan embert, aki nem volt hívő és olyan balesetet szenvedett, hogy azonnal meghalt?
Kedves Levélíró! A Szentírás arra tanít, hogy Isten minden embert üdvözíteni akar (1Tim 2,4), az isteni törvény pedig bele van írva minden ember szívébe (Róm 2,15). Aki követi a lelkiismerete hangját, még ha nem is jut el a tételes hitig, valójában Isten útján jár, Őrá hallgat. A II. Vatikáni zsinat azt tanítja, hogy nemcsak a Krisztus-hívőkben, hanem minden jóakaratú emberben munkálkodik a kegyelem, és Isten mindenkinek felkínálja a lehetőséget, hogy csatlakozzon a húsvéti misztériumhoz (Gaudium et spes 22).
Sok ember van, aki bár szavaiban nem hívő, az életével, a tetteivel mégis bizonyítja, hogy hisz valamiben, ami önmagánál nagyobb, amiért – ha kell – önmagát is háttérbe szorítja. Ezzel a bizalommal imádkozzon, és imádkozom én is elhunyt barátjáért.