Miért tűnik annyira nehéznek megosztani a hitünket?

Mindennapi életünkben keresztényként alapvető a kérdés: Miért tűnik annyira nehéznek megosztani a hitünket? Mint keresztényeknek, egyik feladatunk Isten igéjének és Jézus Krisztus fényének átadása. Nem csak a barátainknak és a családunknak, hanem mindenkinek!

Mi is történne, ha minden keresztényt egy nagy szobába összegyűjtenénk és ezt mondanánk nekik, „Emelje fel a kezét az, aki kiemelten fontosnak tartja megosztani az Evangéliumot legalább egy emberrel, akivel a nap folyamán találkozik!” Vajon hány kéz emelkedne a magasba? Elképzelhető, hogy egy jó 98% hagyná lent a kezét (beleértve akár minket is!). Ezt szem előtt tartva nézzük meg azokat az okokat, miért tűnik annyira nehéznek megosztani a hitünket, és hogy mire kell emlékeznünk, amikor megpróbálunk túllendülni ezeken a dolgokon.

Nem tudjuk, hogyan kell … vagy kényelmetlenül érezzük magunkat

A kultúránkban normális, hogy megpróbáljuk elkerülni a feleslegesen ránk irányuló figyelmet. Éppen ezért érezzük magunkat olyan kínosan és kényelmetlenül, amikor felhozzuk hitünket idegenek előtt. De a valóság az, hogy pontosan „kényelmetlenül” kell éreznünk magunkat!

Fel kell áldoznunk kényelmünket, hogy megosszuk Isten szavát. Sokan közülünk nem bánjuk, ha barátainkkal kell megosztanunk az Evangéliumot, és ez nagyszerű. Meg kell osztanunk barátainkkal, de el kell érnünk minden embert, közösséget és nemzetet.

Attól tartunk, hogy ellentmondást okozunk, és üldöztetést szenvedünk hitünk miatt

„S az üldözésből mindenkinek kijut, aki buzgón akar élni Krisztus Jézusban.” (2Timótesu 3:12)

Ha nem üldöznek – vagy legalábbis valami nyomást nem érzünk – akkor érdemes elgondolkodni, miért. Elkerülünk néhány „kemény dolgot” Jézus követésében? Ez kapcsolódik ahhoz, amit már említettünk a kellemetlen és kínos érzésekkel kapcsolatban. Amikor megosztjuk az Evangéliumot, lesznek olyan helyzetek, amikor kényelmetlenül érezzük magunkat, már-már üldözöttnek. Amikor egy nem hívő emberrel a hitünkről beszélünk, és elkezdi támadni azt, amiben hiszünk, ne hagyjuk magunkat elnyomni, mert törődünk az üdvösségével is.

Ne feledjük, hogy tiszteletben kell tartanunk az ő hitüket, miközben kiállunk a sajátunk mellett. Őrizzük meg a türelmünket.

Nem érezzük magunkat jártasnak a Bibliában… vagy túl fiatalnak érezzük magunkat

„Senki ne becsüljön le ifjú korod miatt, de légy is a hívek példaképe beszédben, viselkedésben, szeretetben, hitben és tisztaságban.” (1Timóteus 4:12)

Jézus már Isten igéjét hirdette 12 éves korában.

„Három nap múlva akadtak rá a templomban, ott ült a tanítók közt, hallgatta és kérdezgette őket. Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein.” (Lukács 2:46-47)

Természetesen Jézus mindent tudott! Nem várható el tőlünk, hogy ugyanolyan ismeretekkel beszéljünk az Evangéliumról, mint Ő, de ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem beszélhetünk róla. Vannak, akik úgy érzik, hogy meg akarják várni, amíg idősebbek lesznek vagy elég bibliai ismerettel rendelkeznek, mielőtt elkezdenék az Evangélium terjesztését. De mi az érett kor? És mennyi ismeret elég?

A teljes írás a 777 oldalán olvasható.