Kezdőlap Egyéb Mikor a lélek szavak nélkül imádkozik

Mikor a lélek szavak nélkül imádkozik

Minden embernek van Istentől kapott feladata, a világ egy parányi részéért felelős térben és időben, itt és most, ahová helyeztetett. Megmérettetik, hogy tud-e ott jót tenni képessége és kapott talentumai szerint– így fogalmazta meg küldetését egy alkalommal Udvardi Erzsébet Kossuth- és Pro Cultura Christiana-díjas festőművésznő, aki életében végig a szépség és az értékek megőrzésén munkálkodott. Immár tíz esztendeje hívta vissza őt az Úr angyalainak seregébe.

Oltárképei, templomi pannói, akvarelljei szerte az országban megtalálhatók, s közgyűjteményekben is fellelhetők. A látók képességét, a festés művészetét, alkotói tehetségét az Isteni Gondviselés kegyelmének tulajdonította szerényen mindig, melyben ő csak szolgálatot teljesít, hogy az Úr üzenetét közelebb vigye az emberekhez.

Baján, a Duna-parti városban született. Az ódon hangulatú vidék, a folyó és mellékága, a Sugovica közelsége, a hegyek és vizek különös fényei, színei, a mélyen hívő családi majd iskolai környezet meghatározóak voltak mind lelki-szellemi, mind térbeli látásmódjának kialakulására.

A hit kegyelme egész életemen át velem volt, a háború és a diktatúra nehéz éveiben is – vallotta egy találkozásunkkor. – Szüleim mélyen vallásos, hívő emberek voltak, s óriási élmény volt számomra minden karácsony, húsvét, pünkösd. Már kisgyermekként átélhettem azt, persze még csak tudattalanul, hogy a materiális anyagelvű világon túl van egy másik, egy transzcendens világ, hogy mindaz a szeretet és öröm, ami minket ér e földi létben, valahonnan túlról ered, s ez az igazi örömhír.”

A Kalocsai Iskolanővérek Miasszonyunk Leánynevelő Líceumában kezdte meg tanulmányait. Rajztehetsége már korán kitűnt, majd tanulmányai végeztével beiratkozott Rudnay Gyula festőművész szabadiskolájába, s tőle kezdte tanulni a festést. Érettségi után a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait Bernáth Aurél osztályában. 1953-ban művészettörténeti és rajztanári diplomával a kezében a fővárosi Vendel utcai tanítóképzőben kezdett tanítani. Közben festett, s kiállításokon is részt vett képeivel. Alapvető fordulatot vett az élete, mikor egy diákcsoportot vitt táborozni a Balaton mellé. Sorsfordító, csodálatos szakrális, vizuális élményben volt része. Amint a vonatablakból kinézett, meglátta egy különös szembe fényben a tótükröt, amelyet az érkező szél felkorbácsolt, s melyen minden hullám külön-külön tükröződött valami végtelen fényességben. Ez, idézte sokszor, olyan lélegzetelállítóan gyönyörű látvány volt, hogy felejthetetlen maradt számára. „Nyilván, a Gondviselés keze volt benne, hogy nekem pont akkor kellett arra utaznom, s azzal a földöntúli fényességgel szembenéznem, hiszen jöhettem volna esetleg egy esős, homályos, őszi napon is, s lehet, akkor soha életemben nem történik meg a nagy találkozás köztem és a tó között, köztem és e Fény között, amely »emberen túli jelenség«. Mert nem pusztán spirituális, hanem már a transzcendenssel, a teremtő energiával állhat kapcsolatban” – fogalmazott egy találkozásunkkor.

S e szakrális élmény nyomán született meg benne az elhatározás, hogy a Balaton közelében kellene élnie és dolgoznia a továbbiakban.

Aztán 1958 őszén néhány hétre leutazott Badacsonytomajba, s ott is ragadt, e vidék lett-maradt haláláig az otthona. A tó igézetében élt, alkotott, s ott ismerkedett meg később élete párjával, Tamás István íróval, Közös küldetésben jártak, szokta emlegetni. Férje az élményeit, a benyomásait, a világról való véleményét szavakkal, ő pedig színekkel, formákkal igyekezett kifejezni. S a Balaton partján kezdődött a művésznő vallásos témák iránti festői érdeklődése, késztetése is, hogy a transzcendenst – azt a bizonyos fényt, amit a tó fölött egykor megpillantott – a maga igaz valóságában tudja visszaadni. Egyre inkább elmélyedt a Biblia világában, s élményeit képekben festette meg. Csaknem tízéves kísérletezés után talált rá a festéstechnikában az arany és az ezüst színeinek, „villanófényeinek” addig a festészetben nem alkalmazott technikájára, amely a fény transzcendenciáját képes láttatni, s amely képeinek egyediségét adja máig a magyar festészetben.

A fény emberen túli jelenség, szokta mondani. Az első megbízását az akkori badacsonytomaji plébánostól, Lékai Lászlótól (a későbbi bíboros érsektől) kapta, a badacsonyörsi Szent Antal-kápolna oltárképét kellett elkészítenie. Majd ezt követte nemsokára a badacsonytomaji bazalttemplom főoltárképének megfestése, egyik legszebb, legmegindítóbb alkotása, mely az utolsó vacsoraeseményét idézi elénk. Templomi pannói, akvarelljei, oltárképei azóta szerte az országban – a Balaton mentétől Mezőhegyesig és Szegedtől Baján át Sümegcsehiig – megtalálhatók, s közgyűjteményekben – az Esztergomi Prímási Palotában, a Keresztény Múzeumban, Székesfehérvárott, Szolnokon, Veszprémben, Tihanyban, Budapesten – is fellelhetők. Munkásságának jelentős állomása volt, mikor 2008-ban, az Isteni irgalmasság ünnepéna Badacsony- hegy keleti oldalában a gyalogút mellett egy kőfülkében elhelyezett II. János Pál pápáról festett monumentális portréképét Juliusz Janusz érsek, apostoli nuncius ünnepi szertartás keretében áldotta meg. Már nem érhette meg, mikor az emlékhely közelében felépült az általa megálmodott Szent István-kápolna is, melynek oltárképét Szent István király országfelajánlásáról már évekkel korábban megfestette.

Életének utolsó éveiben Barsi Balázs ferences atya kérésére és megbízásával a sümegcsehi ferences remeteség temploma belső képeinek, oltárképeinek megfestésével foglalkozott, amelynek befejezését betegsége megakadályozta.

A festés szolgálat és imádság volt Udvardi Erzsébet számára. Olyan tevékenység, amikor „a lélek szavak nélkül imádkozik” – ahogy egy interjúban vallott erről. Badacsonytomaji alkotóháza, otthona pár éve emlékházzá emelkedett, ahol megtekinthetők „fénylő” alkotásai.

Toldi Éva

a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút