Marshall Tamás a New Jersey-i általános iskola igazgatója, cserkészvezető. Szülei a II. világháború, illetve az 1956-os forradalom után emigráltak az USA-ba. Tamás már Amerikában született, egy ikertestvére van. Két hazának a tagjaiként élnek, és erre nevelik gyermekeiket is.
„A New Jersey állambeli Passaicban születtem, az ottani Szent István egyházközséghez tartoztunk gyerekkoromban. Török Béla atya volt a plébánosunk, aki édesanyám családját már ismerte Németországból, a háború utáni menekülttáborból. Ő hívott ministrálni, oda jártunk hittanra. A közeli garfieldi cserkészcsapat tagjai is voltunk. A cserkészvezetői munkát már kamaszként is nagyon szerettük az ikertestvéremmel, főleg a magyar közösség miatt. Szívesebben mentem a cserkészetre, mint az amerikai barátokkal szórakozni. Négy évig voltam kiscserkész őrsvezető, majd négy évig rajvezető. Nagyon szerettem minden ezzel kapcsolatos munkát, mert sokrétű volt és változatos” – meséli gyerekkori élményeit Marshall Tamás.
Fiatal korában gondolkodott az írói, újságírói pályán, de a cserkészet szeretete a pedagógus hivatás felé vonzotta. Általános iskolai tanítói és angoltanári végzettséget szerzett, majd a columbiai egyetemen mesterfokozatot írás-olvasás tanmenetfejlesztésben. Később az iskolavezetési diplomát is megszerezte. Tamás tanított általános iskolában, és a passaici magyar iskolában az alsó tagozaton. Oktatott a Columbia Egyetemen, ahol országos szinten továbbképzési előadó volt írás-olvasás módszertanból. Nagyjából négyszáz pedagógusnak vezet továbbképzést fogalmazás- és olvasásmódszertanból. Igazgatói szakkönyvet írt a neveléscentrikus iskolavezetésről.
„Garfieldban csapatparancsnok lettem, körzeti kiscserkésztábort vezettem, egyszer táborvezetőként még Ausztráliába is eljutottam, valamint kiképzőként Németországba. Tíz évig világszerte irányítottam a Kárpát-medencén kívül élő cserkészek új csapatainak alapítását. Kilenc csapatot igazoltunk le, és még alakulóban voltak pár helyen, de akkor már átadtam másnak a feladatot. Fontosnak tartom az emberi kapcsolatok ápolását, ez igaz a cserkészmunkában is.
A KMCSSZ III. kerületét vezetem, ahová mi is tartozunk (USA és Venezuela). Ez földrajzilag közelebb van Floridához, mint Brazíliához vagy Argentínához. Ez a legnagyobb kerület a világon, ahol tizenhat városban vannak magyar cserkészcsapatok. Továbbképzést nyújtok nekik a Zoomon keresztül, támogatom őket, vezetői, módszertani videókat készítek nekik, és ezt megosztom velük. Szeretek utazni, nemrég jártam Clevelandben egy cserkésznapon. Itt még nem voltam, és most kihasználtuk a lehetőséget, hogy leüljünk tanácskozni a parancsnokokkal, ahol különböző stratégiákat és konkrét problémákat beszéltünk meg. Ezt a fajta munkát is nagyon szeretem.
Passaicban élnek nem hívő, magyar családok, és a cserkészet őket is szeretné felkarolni, hogy részei legyenek a magyar közösségnek. A célunk az, hogy összetartást építsünk az itt élő magyarok között.”
Feleségét, Mártát a passaici templomban ismerte meg, 2006-ban házasodtak össze. Négy gyermekük született, akiket a magyar és keresztény hagyományok szerint nevelnek.
„Gyermekeink az iskolában tanultak meg angolul. Ma ők 4 és 14 év között vannak. A magyarság ápolásához áldozatokat kell hozni. A magyar közösség háromnegyed órára van tőlünk, itt találtak gyermekeink magyar barátokra, mint ahogy én is gyermekkoromban. Ez jelenti számukra is a vonzalmat a magyarság felé, és az élteti őket, hogy szombatonként egymással találkozhatnak. De ez csak egy része az életünknek, mert a fiam amerikai barátokkal a helyi focicsapat tagja.
Feleségem egy messzebb lévő magyar óvodában dolgozik, de ő is sok közösségi munkát vállal. Öt évig a cserkészet szülői részének – az úgynevezett fenntartó testületnek – volt a vezetője.”
Fiatal felnőtt korában Mustos István piarista atya volt a plébánosuk, aki belevonta az egyházközség felnőtt világába. A passaici egyháztanács tagja, hittant is tanít, Mustos István atya idejében liturgiafelelősként a nagyobb egyházi ünnepeket megszervezte, betanította a ministránsokat.
„Balogh László atya mindenki felé nyitott, támogat minket, plébánossága óta fellendült az egyházközségi élet. Az itteni emberek hatalmas áldozatot hoznak azzal, hogy órákat autóznak azért, hogy eljussanak a vasárnapi magyar szentmisére. Sok gyerek jár a templomba, nekik tanítok hittant, felkészítjük őket a szentségekre. Öt csoportba negyvenöt gyerek jár hitoktatásra. Koordinátorként segítem Laci atya munkáját. A nagyobb egyházi ünnepek előtt én irányítom a ministránsokat. Betanítom az újoncokat, mert a külön ministránsfelkészítést nem tudjuk megoldani a nagy távolságok miatt. Ha jelentkezik egy új gyerek, akkor a misék előtt foglalkozom vele, vagy a misén mellé ülök, és segítek neki. Ha megtanulja, már ő is kaphat feladatokat. Az igeliturgia elején a kisgyerekek faltól falig körben állnak a templomban, ahol a pap megáldja őket. A ministránsokkal együtt lekísérjük a kis csapatot a hittanterembe, és itt az ő nyelvükön feldolgozzuk az evangéliumot. Ez nagyon jól működik mostanában. Néha szombat délután gitáros misét szervezünk, ekkor a gyerekek közreműködnek a szentmisén, ők olvasnak fel, a pap az ő nyelvükön prédikál. Sokan bekapcsolódnak a közösségi munkába, és lelkesen végzik a feladatukat, Laci atya hagyja őket munkálkodni, így virágzik a közösség: ez most egy kegyelmi állapot.”
- Minden gyermek üdvözül?
- Katolikus-református házasságban hogyan neveljük a gyermekeinket?
- A Vatikánban már készülnek a karácsonyra
- „Ne hadd, hogy elnyomják magyar nevünket…”
- Boldog Giuseppe Puglisi (1937–1993)
- Luxemburg meg tudja mutatni a béke előnyeit a háború borzalmaival szemben
a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút