Kezdőlap A lelkiatya válaszol Nem minden anya édesanya

Nem minden anya édesanya

A „ráerőszakolt” anyai boldogság. Nem mindenki édesanya.
A kép illusztráció.
Szégyellem leírni, sosem szerettem anyámat. Ápolom, megadok neki mindent, de csak kötelességből. Sokszor eszembe jut, hogy meddig él még, meddig kell gondoznom? Mit tegyek, hogy szeretni tudjam?

Annyira áthatja minden érző ember szívét az édesanyjuk iránti szeretet, hogy az irodalom, a költemények szinte hemzsegnek az édesanya iránti szeretettől. Legjobbnak vélem e témában Petőfi: István öcsémhez című versét, amit talán mindenki kívülről tud: „S anyánkat, ezt az édes, jó anyát / Ó Pistikám, szeresd, tiszteld, imádd! / Mi ő nékünk? Azt el nem mondhatom / Mert nincs rá szó, nincsen fogalom. / De megmutatná a nagy veszteség, / Ha elszólítaná tőlünk az ég”.

Jó lenne arra is gondolni, hogy Mindszenty hercegprímásunk mennyire szerette az édesanyját. Esztergomban, elhurcolását várva, egyik legfőbb gondja az volt, hogy édesanyja bánatán valamit könnyítsen. Milyen csodálatos könyvet írt az édesanyákról. A Magyar Nemzetből elsőként Illés Sándor novelláját olvasom, mert majdnem mindig a mama a főszereplő, aki állandóan visszatér az öreg, kedves író emlékezetében. Tehát nyugodtan leszögezhetjük, hogy az édesanyánk iránti hálás szeretet szívünkből szinte kiirthatatlan érzés és erény.
Ám felmerül a kérdés: Ha így áll a dolog, hogy létezhet az, hogy Ön sosem szerette az édesanyját? A megoldást a Magyar Katolikus Lexikonban találtam meg – bár előbb is sejtettem, csak nem mertem volna leírni csupán saját tapasztalatom alapján –, ez pedig: „Önzésével az anya az én-te kapcsolatot el is ronthatja, annyira, hogy az ember egy életre megnyomorodik, és megreked a gyermek-anya egységben”.
Ön említi, hogy kényszerből született, mert az orvos már nem vállalta az abortuszt. Nem is szoptatta, csupán lustaságból. Bátyja állt mindig első helyen a szívében. Ő kapta az ajándékot, őt dicsérte mindenkinek, míg maga állandóan azt érezte, hogy másodrangú személy. Amióta pedig lebetegedett, megöregedett, mást sem hall, mint hogy Önnek kötelessége őt gondozni és ápolni. Anyja minden törődése ellenére csak szidja, és panaszkodik magára látogatóinak.

Tudom jól, hogy nem minden anya „édesanya”.

Azáltal, hogy valaki gyermekeknek ad életet, automatikusan nem kapja meg azt a lelkületet, azt az önfeláldozást, odaadó szeretetet, ami gyermekét igazán boldoggá tenné. Erre kicsiny korától fogva nevelődnie kell. Aki gyermekkorában nem kapott szeretetet, az anya korában sem tudja igazán boldoggá tenni méhe gyümölcseit. Ehhez a lelkülethez vallásosság kell, tiszta élet, Szűz Mária tisztelete, s boldog családi élet a férjével. Rémülve látom a mai leányok jó részét, akik könnyelműen, erkölcstelenül és hitetlenül élnek. Milyen anyák lesznek belőlük? Ráadásul leányaink egy jó része nem is akar anya lenni, csak élvezni a szabad, kötetlen életet.
Az ilyen anya iránt az igazi gyermeki szeretetet kipréselni szívéből valóban lehetetlen. Érzelmeinknek ugyanis nem vagyunk teljesen urai! Viszont mindent el kell követnie, hogy édesanyjának megadjon mindent. Talán elgondolkodik a múlton! Talán utolsó éveiben megszeretik egymást.

További lelkiatya kérdéseket és válaszokat erre talál.

Ha önnek is van kérdése, melyet feltenne egy felszentelt katolikus papnak, ide kattintva teheti fel.

A lelkiatya válaszol

Ima az égi édesanya közbenjárásáért.