„E szavak után Jézus hangosan beszólt: Lázár jöjj ki! S a halott kijött. Lába és keze be volt pólyázva, az arcát meg kendő födte. Jézus szólt neki: Oldjátok fel, hogy tudjon járni” (Jn 11,43–44)
Egy tetőtől talpig lepelbe burkolt ember, akit a kötések fogva tartanak, akadályozzák, hogy távolabb menjen a sírtól. Még mindig inkább a sírhoz tartozik, mint az élőkhöz.
Elkezdik letekerni róla a lepleket. Szabadon lélegezhet, mozoghat, sétálhat.
Nevezzük meg lepleinket, melyek akadályoznak minket, hogy normálisan járjunk. A félelmeink. A megfosztottság érzésének fullasztó kötései az öregedés tünetei láttán. Az öregedés életszakaszát övező számos mítosz, melyek szoros kötelékként tartanak fogva és torzítják a társadalom képét.
„Oldjátok fel!”
Az igazság elkezdi vagdosni a kötéseket.
A megöregedés nagyobb részben függ az életformától, mint a kortól. Egy másik mítosz, hogy az idősek nem tudnak dolgozni, vagy ha igen, nem túl hatékonyan. Nagyobb részt továbbra is aktív társadalmi tevékenységet végeznek. Ne tudnának megtanulni új dolgokat? Megfelelő információkkal és motivációkkal naprakészek lehetnek.
Ahelyett, hogy félelmeinket halmoznánk és szerencsétlenséget látnánk mindenütt, életünket egyre bizalomteljesebb hittel Annak kezébe helyezzük, aki megígérte nekünk:
„Hallgassatok ide Jákob háza, és ti mindnyájan, akik Izrael házából megmaradtatok, akiket anyátok méhétől fogva hordozok, akiknek terhét az anyaöltől kezdve viselem. Én öregkorotokig ugyanaz maradok, s míg meg nem őszültök, hordozlak titeket. Mint eddig is tettem, továbbra is viszlek, fenntartalak és megmentelek benneteket” (Iz 46,3–4) „Hát nem tudod és nem hallottad még, hogy örökkévaló Isten az Úr? Ő teremtette a föld határait. Nem lankad el és nem fárad el, s bölcsessége kifürkészhetetlen. Erőt ad a fáradtaknak, és gyámolítja a kimerültet. Még a fiatalok is elfáradhatnak, ellankadhatnak, az ifjak is összeeshetnek erőtlenül. De akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, de nem fáradnak ki, járnak-kelnek, de nem lankadnak el.” (Iz 40,28–31)
A „megkötözött” sólyom
„Egyszer egy király két kis sólymot kapott ajándékba. Odaadta őket az udvari fősolymásznak, hogy tanítsa be őket. Néhány nap múlva a fősolymász jelentette a királynak, hogy az egyik sólyom tökéletes lett, de a másikkal történt valami: nem mozdul el az ágról, ahol első nap hagyták. A király elküldte hozzá a gyógyítókat és a füveseket, hogy nézzék meg a sólymot, de egyik sem tudta elérni, hogy repüljön. A sólyom továbbra is mozdulatlanul ült. Ekkor a király jutalmat ajánlott fel annak, aki megrepteti a sólymot. A következő reggel látta, hogy a sólyom könnyedén repül a kertek felett. A király megparancsolta: hozzátok elém a csoda okozóját. Amikor elé vezették a pásztort, megkérdezte: Hogyan érted el, hogy repüljön a sólyom? Varázsló vagy? A pásztor így felelt: Könnyű volt, uram. Csak levágtam az ágat alatta és máris repült. Rájött, hogy vannak szárnyai és használni kezdte őket.”
Hofher József jezsuita szerzetes
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")