Órákig akar velem beszélgetni a volt munkatársam

Kedves Lelkiatya! Munkatársam nyugdíjas lett, már nem dolgozunk együtt. Jelenleg én sem dolgozom. Ő elvárja tőlem, hogy mindennap felhívjam telefonon. Ő engem nem tud hívni, mert nincs annyi pénze. Mindennap legalább két órát beszél, és nem kérdezi meg, hogy én jól vagyok-e. Csak ő beszél… Hogy mondjam el neki, hogy én nem akarok mindennap több órát hallgatni úgy, hogy nem érdekli az én életem? Hogyan cselekedjem keresztényként, úgy, hogy ne legyen bűntudatom sem, hogy esetleg megbántom?

Kedves Levélíró! Szép, hogy igyekszik ápolni ezt a kapcsolatot, segíteni a volt munkatársát. A szeretet azonban nem azt jelenti, hogy pontosan úgy kell szeretnünk a másikat, ahogyan ő azt elvárja. Ha egy gyerek állandóan csokit kér az édesanyjától, akkor az édesanya nem cselekszik helyesen, ha mindig ad neki. Nem gondolom, hogy bárkinek segít az, ha napi két órát telefonál, és mondja a magáét. Ez inkább az önzésre neveli őt, nem a szeretetre.

Én az Ön helyében elmennék őt meglátogatni, és elmondanám neki, hogy nem tartom helyesnek és jónak ezeket a hosszú telefonokat sem az ő, sem a maga szempontjából. Elmondanám azt is, hogy körülbelül 3 naponta 15 percet tartok értelmesnek, helyesnek. Jelzem neki, hogy ezután 3 naponta fogom hívni, és kb. 15 perces hívásokat fogok tenni, egy-két havonta pedig meg fogom látogatni. Vinnék neki jó könyveket, beállítanám a rádióját a Mária Rádióra, javasolnám, hogy imádkozzon naponta legalább 2-3 órát, írjon verseket, rajzoljon, zenéljen, sétáljon, segítsen másokon, látogassa a betegeket a kórházban stb. Úgy gondolom, hogy ezzel a lépéssel, még ha elsőre a volt munkatársa meg is lesz sértve, valójában segít neki, segíti őt az önzetlenség, a szeretet útján.