Pilinszky János: Egy szenvedély margójára

Attól, hogy a belső harcok nem a leglátványosabbak, még lehetnek a legnehezebbek.

A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.

Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szive a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedűl lett.

Nem szabadúl már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakitás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.

Pál Feri: Mi a szenvedélybeteg igazi problémája?

Pál Feri gondolatai a szenvedélybetegségről.

Fotó: Pixabay