Rossz útra tért a fiam

Tisztelt Atya! 1988-ban esküdtem, két szép gyermekem született, egy fiú és egy lány. Férjemmel nem értettük meg egymást, tizenhat évi házasság után sajnos elváltunk. Velem maradtak a gyerekek, iskoláztattam, neveltem őket. A volt férjem egy idő után magához édesgette a fiút, a gyerek hozzá is költözött. Ez után a fiam teljesen megváltozott: gyűlöl mindenkit, csúnyán beszél velem, a húgát is ki nem állhatja. Szeretnék neki segíteni, de ő egyszerűen nem engedi. Lekezelően beszél mindenkivel, senkinek sem fogadja el a tanácsát. Pedig nem így neveltem! Katolikus család vagyunk, templomba járunk – bár a fiamat nem tudom rávenni, hogy velünk tartson. Nagyon fáj a lelkem, nem tudom, hogyan hozzam vissza a saját igazi énjét.

Kedves Édesanya! A családok szétesése nagyon fájdalmas dolog, és gyakran a gyermekek ennek a legfőbb áldozatai. Bízzon abban, hogy a fia lassan érlelődik majd, és a szülei házasságának a történetét is másképp fogja látni. Lassan meglátja majd az apja felelősségét és hibáit is. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, fontos, hogy maga nagyon korrekt módon viselkedjen a volt férje irányában. Ne emlegesse a gyerekek előtt az ő hibáit! Ha a fia valami igaztalan dolgot mond a múltjukkal kapcsolatban, finoman és röviden jelezze, hogy ezt maga másképp látja, de ne kezdjen hosszú vitába erről. Ha így tesz, akkor talán lassan a fia rájön, hogy az édesanyja egy jószívű, szerető valaki, akinek érdemes odafigyelni a szavára. Talán ezután jön el annak az ideje, hogy a hitét is megpróbálja átadni neki. Nagyon jó lenne, ha a fiát sikerülne valamilyen ifjúsági közösségbe beilleszteni (Regnum, cserkészet, ifjúsági hittancsoport stb.). Sok erőt, türelmet, áldást kívánok magának, és egész családjának!