A füveskönyv amolyan szemérmes életrajz. Ugyanakkor betekintés nyújt a szerző értékrendjébe, világlátásába. Ez a könyv reflexió a minket körülvevő kaotikus világra. Mégpedig papi szemmel, az Egyházat helyezve fókuszba. Az Egyház most nem kulloghat az események után. Erről szól a szinodális időszak megannyi tervezgetése. Nyilvánvaló, hogy az Egyháznak ott kell erőteljesen jelen lennie, ahonnan a megújulás, az újjászületés várható. Mi legyen azonban azokkal a tájegységekkel, ahol az elmúlt fél évszázadban kétharmaddal csökkent a lakosság, nincsenek gyerekek, bezárnak az iskolák. Ezek a hagyománytisztelő, népi vallásosság egykori fellegvárai. E füveskönyv töprengéseket is közvetít. Új alapokra kell helyezni a püspök és papok viszonyát. A dispozíció mostantól nem lehet önkényes diktátum, amely elavult struktúrákat tart fenn, hanem tanácskozás és feladatvállalás. A továbbiakban az érintett pap nem maradhat ki a megbeszélésből és a tervezésből. A misszió nem ugyanazt jeleni a városokban és az agglomerációban, valamint az elnéptelenedő falvakban: az első esetben lelkesen cselekvő evangelizációt kíván, a másik esetben imára sarkalló hitmegőrzést. Mindeközben tudatosítani kell, hogy egy és ugyanazon Egyház részei vagyunk. Városban nélkülözhetetlen a jelenlét pasztoráció, vidéken ez felemészti az egyedüllétben vergődő papot. Itt a látogatás pasztoráció a járható út. Bizonyos elnéptelenedő területek a török kori állapotokat mutatják. Akkor az Egyház nem plébániákat tartott fenn, hanem missziós alkalmakat szervezett. A városi keresztényeknek missziós küldetésük van a vidék irányába. Ezt nekik kell megtenniük, és nem az egyedüllétben felemésztődő, megkeseredő papoknak. Európa azt az esendőségét mutatja, amelyre egykor megoldást talált Szent Domonkos, Szent Ferenc, Loyolai Szent Ignác és később a tanítórendek, majd a lelkiségi mozgalmak. A keresztények közül sokan már csak egy ösztönös, ősemberkori istenhittel rendelkeznek. A saját szempontjukból ez elégnek tűnhet, azonban az Isten által elvárt küldetéshez drámaian kevés. Ezek a keresztények olyan mintát adnak utódaiknak, hogy elegendő abban hinni, amiben akarsz, és úgy hinni, ahogyan akarsz. Vagyis a lelki életet a legkisebb befektetéssel tudd le. Megszervezik gyermekeiknek azt a keresztelést, bérmálást, templomi esküvőt, amelyben ők nem találkoznak az Egyházzal. A szinodális Egyház csodálatos kalandra hív, Jézus és az Evangélium (újra)felfedezésére, valamint az Egyház lényegének a felismerésére. Az üdvösség az egész emberi nem szeretetben való egyesülése a Szentháromságban. Az Egyház ezt az utat mutatja. Ezért nem politikai, kulturális, szociológiai közösség, hanem Krisztus titokzatos Teste. Benne élet és szeretet van, nem pedig háború.
A könyv a Szent István könyvhétre, a Kairosz Kiadónál jelent meg.