Szerzetes és fényképész

200 éve, 1822. július 2-án született Győrött Horváth Zsigmond ciszterci szerzetes, a fényképészet úttörője.

Zsigmond atya már diákkorában tudatosan készült a szerzetesi életre. Tizennyolc évesen, 1840. szeptember 17-én fölvételét kérte a ciszterci rendbe. 1845. augusztus 17-én szentelték pappá, de életét a tanári hivatás tette teljessé. A legnevesebb ciszterci gimnáziumokban tanított: Egerben (1850–1854), Pécsett (1854–1855) és Székesfehérvárott (1855–1884). A tanítás mellett időt szentelt az olvasásra, a jegyzetelésre és az önművelésre.

Elmélyült a tudományok művelésében, mely szélesre tárta előtte a lélek és a szellem birodalmát. Élete végéig azon fáradozott, miként lehetne a tudomány ágazatait az ember számára érthetővé tenni, és hogyan lehetne a mindennapi életünkben az ismereteket hasznosítani?

Előszeretettel foglalkozott a matematikával, és a természettudomány világát kutatva jelentek meg cikkei a természettan történetéről, a Földünk alakjáról, Newton és Kepler életéről. Ezekkel a műveivel a tudományt hozta életközelbe az ember számára.

Kifejezetten érdekelte a meteorológia és annak szakágazatai. Örömmel publikált a meteorológiáról, a meteorológiai feljegyzésekről.Az egészségügy sem maradt ki az érdeklődési köréből:tanulmányaival az egészségünket akarta védeni.

Horváth Zsigmond atya olvasmányosan és elgondolkodtatóan írt az alumíniumról, a magyar ezüstről, annak feldolgozásáról és hasznosításáról.

A 19. században, hazánkban még nagyon kevesen foglalkoztak a fényképészettel. Nagy felkészültséggel és komoly szakismerettel rendelkezve vezette be az érdeklődő olvasót a fényképészet rejtelmes, sokrétű és érdekes világába. A szakember precízségével mutatta a fényképezőgépek használatát, a nélkülözhetetlen optikai eszközöket, a távolság és fény beállítását és alkalmazását. Célja a fényképezés megismertetése, megszerettetése, elsajátítása és alkalmazása volt a mindennapi életben.

62 évesen búcsút mondott a katedrának és az íróasztalnak. Egerbe költözött a ciszterci monostorba, ahol a lelkipásztori szolgálatban tevékenykedett.

A gondviselő Isten 1886. február 19-én életének 64., szerzetességének 46., papságának 45. évében magához szólította. Nagy részvét mellett helyezték örök nyugalomra Egerben az elhunyt rendtársai mellé.

Tisztelettel és szeretettel gondoljunk és emlékezzünk a magyar fényképészet egyik legnagyobb mesterére: Horváth Zsigmond ciszterci szerzetesre.

Marics József