Schenk Angyalka, az Innsbrucki Egyházmegye magyar katolikus közösségének világi elnöke ’56-os szülők első gyermekeként – ’56-os nagyszülők első unokájaként – a New York-i híres Lenox Hill kórházban pillantotta meg a világot. „Akkor még nem tudhattam, hogy születésnapom, augusztus 20-a menynyire hat majd életem tartalmára. Önfeláldozó szüleimnek köszönhetem boldog gyermekkoromat, akik három gyermekük jövőjéért minden elképzelhetőt és még annál többet is megtettek. Tizennégy évesen ismerték meg az Újvilágot, de magyar értékek szerint neveltek! Ehhez társult a diaszpórai magyar gyermek tipikus élete: szombati magyar iskola, cserkészet és néptánc. Szüleim értékrendjét a Külföldi Magyar Cserkészmozgalom megerősítette; ott tanultam meg a gyakorlatban képviselni, majd gyermekeimnek és cserkészeimnek is továbbadni ezeket az értékeket” – mondja önmagáról.
Angyalka szülei New Yorkban szembesültek a jellegzetesen diaszpórai problémákkal: a környezetnyelv erősödött és annak fejlődésével nem tudott lépést tartani az anyanyelv, az otthoni beszélgetés és a heti egy csoportfoglalkozás nem volt elegendő a magyar anyanyelv kellő szintű és mértékű elsajátítására, tizenkét éves kislányukat elküldték hát az Egyesült Államokból Németországba, a Kastl-i Magyar Gimnáziumba. „Nagyon jól éreztem ott magam. Énekkarunkkal, néptánccsoportunkkal és cserkészetünkkel követe lehettem magyar értékeinknek, ami elmélyítette ezek jelentőségét a lelkemben” – emlékszik vissza arra az időszakra. A bajorországiakat budapesti évek követték, ahol megismerhette édesanyja és édesapja szülővárosát. „Úgy érzem, szüleimet, nagyszüleimet, döntéseiket csak úgy tudom megérteni, ha ismerem a múltjukat” – magyarázza Angyalka.
Kastl-i diákévei alatt ismerkedett meg férjével, aki szintén 1956-os, Innsbruckban letelepedett szülők gyermekeként került a bajorországi magyar középiskolába. „1956 nélkül ez a házasság nem létezne, a gyermekeinkről nem is beszélve” – jegyzi meg Angyalka, s hozzáteszi: magyarként külföldön születtek, de családi nyelvük csakis a magyar lehetett, miközben nem feledték az osztrák és az amerikai kultúrát sem. Innsbruckba költözve teljesen természetes volt Angyalka számára, hogy a férje családjához hasonlóan ő is csatlakozik a helyi magyar közösséghez.
Már korábban, a kilencvenes évek elején tagja volt az innsbrucki 79. sz. Dr. Kozma György SJ Cserkészcsapatnak és a városba költözése után egyetemistaként belépett az Innsbrucki Magyar Egyetemisták és Akadémikusok Szövetségébe is, amelynek több éven át diákelnöke volt. Rövidesen a cserkészcsapat vezetését is átvette és elkezdte ifjúsági programokkal építeni a tiroli magyar közösséget. A kilencvenes évek folyamán férjével együtt tagjaivá váltak az Innsbrucki Magyar Diákotthon és Kultúrcentrum Egyesületnek is, ami új lendületet adott munkájuknak.
Angyalkának időközben a tiroli magyar diákok számára az állami anyanyelvi oktatás lehetőségét is sikerült megszerveznie. Jelenleg hat tiroli városban folyik magyar oktatás (Fügen, Imst, Innsbruck, Landeck, St. Johann és Wörgl). Ezen kívül különböző gyermekcsoportok létrejöttét is megihlette és támogatta, sőt a NeveNincs Óvodát meg is alapította. „Egy közösség akkor jó, ha minden korosztály megtalálja benne a helyét, így több mint tíz éve az egyesületeinkben szervezőmunkát végző hölgyeknek, akiknek sohasem volt idejük arra, hogy egymással kicsit leüljenek, megszerveztem az Innsbrucki Magyar Hölgyek Találkozóját. Kávéházakat keresünk fel és beszélgetünk. Kezdeményeztem az Innsbrucki Magyar Irodalmi és Népdalkör megalakítását is” – vázolja Angyalka.
Teltek-múltak az évek és Angyalka egyre nagyobb szükségét látta annak, hogy e sokrétű közösségszervező tevékenységéhez intézményi hátteret biztosítson. Férjével és három, már felnőtt gyermekével 2019 nyarán bejegyeztették az Innsbrucki Magyar Ifjúsági és Kultúregyesületet. „A diaszpórában ha az ember bármilyen önkéntes tevékenységet végez a közösségért, azt nemcsak egymagában teszi, hanem ott van mögötte a házastárs, a család, aki ezt támogatja. Az elmúlt harminc évben ezt a munkát Tirolban én sem tudtam volna végezni a szintén cserkész szeretteim, férjem és gyermekeim támogatása nélkül, ezért volt fontos számomra, hogy velük alapítsam meg az egyesületet, ezzel is kifejezve a világ felé, hogy minden egyes program, szervezőmunka mögött ott állnak ők is” – hangsúlyozza.Az egyesület elsősorban a cserkészcsapat, a NeveNincs Óvoda, a regős programok fenntartó szervezete és támogatja a tiroli magyar anyanyelvi oktatást. A járványhelyzet ugyan valamelyest lelassította a működést, de ezt az időt is hatékonyan felhasználták a konkrét programok előkészítésére. Több helyen is sikeresen pályáztak, hamarosan elkezdődhet tehát a tervek megvalósítása.
Angyalkát 2020 nyarán az innsbrucki magyar katolikus közösség világi elnöki tisztére is felkérték. Nagyon nehéz időszakban, a pandémia idején, 2020 őszén vállalta el ezt a tisztet és látott munkához. A szentmisék eredeti helyszínén, a diákotthonként is működő, emiatt szigorúbb rendelkezések alatt álló Magyar Házban semmilyen programot nem lehetett szervezni, még kevésbé szentmisét vagy igeliturgiát. Angyalka a Sieglanger-i Maria am Gestade-templomba hívta a híveket hagyományosan minden hónap második vasárnapján, a közösségnek pedig az új helyszín mellett az új időponttal is meg kellett barátkoznia: a korábbi délelőtt 11 óra helyett délután 15 órára tevődött át a magyar szentmise, tekintve, hogy az átmenetileg az Innsbrucki Egyházmegyében, St. Antonban szolgálatot teljesítő, szatmári egyházmegyés Jakab Norbert atya ekkor tud a magyar közösség rendelkezésére állni. „Örülünk, hogy egyáltalán van valaki, aki el tud jönni hozzánk misézni. Van egy fiatal pénztárosunk, Dobos Zsolt, és szeretném, ha más fiatalok is csatlakoznának majd hozzánk. A járványhelyzet miatt most még nehéz, de én bizakodó vagyok” – zárta beszélgetésünket az örök optimista Schenk Angyalka.
- A magyar keresztény kultúra háza
- Szent Vincenzo Grossi (1845–1917)
- Bűn, ha reformátusként katolikus misére járok?
- Végső búcsú Kozma Imre atyától
- A pápa a visszaélésekről: Vigaszt és segítséget kell nyújtanunk
- Magamban is mondhatom a rózsafüzért?
a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")