A Boldogasszony Iskolanővérek alapítója, Boldog Gerhardinger Karolina 1797. június 20-án született Regensburg külvárosában, Stadtamhofban. Jómódú polgárcsalád egyetlen gyermekeként nőtt fel, miután várva várt kisöccse néhány hónappal születése után meghalt. A Gerhardinger családban gondoskodó, szerető légkör uralkodott. Karolina vidám és érdeklődő kislány volt. Szeretett a kertben barátnőivel játszani, de édesanyjának is mindig szívesen segített. Gyakran látogatták a környéken élő szegényeket és betegeket. Az első imákat szintén édesanyjától tanulta. Már gyermekként személyes kapcsolata volt Istennel, különösen a kis Jézussal folytatott bensőséges beszélgetéseket.
Tanulmányait a Notre Dame Nővérek iskolájában végezte. A nővérek felfigyeltek az okos kislány tehetségére és korát meghaladó, mély imaéletére, ezért gyakran külön foglalkoztak vele, sőt bevonták a kisebb gyermekek nevelésébe is.
1809-ben súlyos csapás érte az iskolát és a nővéreket: a bajor kormány feloszlatta a szerzetesrendeket. A Notre Dame Nővéreknek is el kellett hagyniuk a zárdát, és be kellett zárniuk az iskolájukat.
A 12 éves Karolina épp ebben az évben fejezte be tanulmányait kitűnő eredménnyel. Lelki vezetője tanácsára tanítói diplomát szerzett, és már 15 évesen tanítani kezdett gyerekkori barátnőjével és egy másik társukkal, aki korábban jelölt volt a nővéreknél. Karolina szívében is megérlelődött a szerzetesi hivatás vágya. A három fiatal lány titokban kezdte el a szerzetesi életet a Notre Dame Nővérek szabályai szerint. Sok nehézséggel, meg nem értéssel kellett szembenézniük. Ennek ellenére nagy szeretettel és odaadással foglalkoztak a rájuk bízott gyerekekkel. Vidámság, magas színvonalú és korszerű oktatás, mély lelkiség jellemezte munkájukat. Karolina pedagógiai tehetsége kezdettől megmutatkozott. A gyerekek rajongtak érte.
Az 1825. év fordulópontot jelentett a 28 éves Karolina életében. Váratlanul elhunyt szeretett édesapja. Halála nemcsak mély fájdalmat jelentett lánya számára, de hivatása terén is elbizonytalanította. Tudta, hogy özvegy édesanyjának szüksége van a segítségére, mivel a háztartás mellett most férje hajózási vállalkozásának vezetése is teljesen rá hárult. Mit tegyen? Hagyja abba a tanítást és adja fel hivatását, hogy megmentse a családi vállalkozást? A nehéz döntés előtt, mint mindig, most is sokat imádkozott. Istent kérte, mutassa meg akaratát, és segítsen, hogy azt meg is valósíthassa.
Végül egy politikai változásban ismerte fel Isten üzenetét. Október 13-án meghalt a szerzetesrendeket feloszlató Miksa király. Karolina úgy érezte, új lehetőség nyílhat meg előtte, végre egészen Istennek szentelheti magát, és az oktatást is hivatalos keretek között folytathatja szerzetesként társaival együtt. I. Lajos király trónra lépése után 1828-tól valóban több szerzetesrend újraéledt.
Édesanyja, aki régóta érezte, hogy lányát szolgálatára hívja Isten, nemcsak megértette döntését, de a hajózási vállalkozást feladva maga is Karolinához költözött, hogy ezentúl az ő „vállalkozását”, a tanítónőket és az iskolát szolgálja. Karolina kétségeit ezzel teljesen eloszlatta az Úr.
Végül társaival új rendet alapított, amelynek működéséhez sok nehézség után 1834-ben sikerült megszereznie a bajor király és a regensburgi püspök jóváhagyását. A következő évben az első nővérek letették szerzetesi fogadalmukat. Karolina a Jézusról nevezett Terézia szerzetesnevet vette fel. A sok megpróbáltatás után a rend dinamikus fejlődésnek indult. Egymás után nyitották meg házaikat Bajorország határain túl is.
Karolina volt az új rend szíve- lelke. Nagy gondot fordított a rend tagjainak magas színvonalú képzésére. Nővérei számára előírta, hogy a rájuk bízott gyermekek nevelésében mindig alkalmazkodjanak a helyi körülményekhez. Ahhoz azonban, hogy ezt megtehessék, nélkülözhetetlen volt a nyitottság és rugalmasság mellett a megfelelő képzettség és a legkorszerűbb oktatási módszerek ismerete.
Karolina jól látta saját korának politikai és társadalmi kihívásait. A családokat a széthullás, a fiatalokat az erkölcsi züllés veszélye fenyegette. Karolina hitte, hogy a nevelésnek fontos szerepe van mind az egyén, mind a társadalom életében. Ezért hirdette, hogy minden gyermeknek joga van a tanuláshoz. Különösen fontosnak tartotta az oktatás biztosítását a szegény néprétegek gyermekei számára, hiszen a tudás megszerzése számukra a szegénységből való felemelkedést is jelenthette. Meg volt győződve róla, hogy a neveléssel az egész társadalom is átalakítható, szebbé és jobbá tehető a világ. Egy nemzet erkölcsi szintje elsősorban a társadalom nő tagjaitól, különösen az édesanyáktól függ – vallotta Jézusról nevezett Terézia anya. Ezért fordított olyan nagy hangsúlyt a női ifjúság nevelésére, arra, hogy nővértársaival együtt erkölcsös, jó háziasszonyokat és édesanyákat képezzenek, elősegítve ezzel a családok és a társadalom morális újjászületését.
A katolikus nevelés, a lánynevelés történetének kiemelkedő alakja a rend anyaházában hunyt el Münchenben 1879. május 9-én. II. János Pál pápa 1985-ben boldoggá avatta.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")