Az 1936-ban kitört, három éven át tartó spanyol polgárháború az idő és az áldozatok számának arányát tekintve az egyháztörténelem egyik legvéresebb keresztényüldözése volt. A hit elleni gyűlöletből kivégzett vértanúk között papok, püspökök, férfi és női szerzetesek mellett számos világi hívőt, családapákat és családanyákat, fiatalokat és öregeket egyaránt találunk. A ferreríasi plébánia fiatal káplánja, akit egy hónappal szentelése után öltek meg, az elsők között adta életét Krisztusért.
Juan Huguet Cardona a Baleári-szigetekhez tartozó Menorcán született 1913. január 28-án, keresztény gyökereikhez hű, földműves szülők elsőszülött fiaként. A keresztség szentségében a helyi plébániatemplomban részesült. Már kisfiúként sokat imádkozott, megragadta a szentmise liturgiája.
Később, miután ministráns lett, hűségesen és odaadó szeretettel szolgált az oltárnál, egyre tudatosabban készülve a papi hivatásra. Kilencéves korában járult először a szentáldozáshoz. Az eucharisztikus Jézussal való személyes találkozás még inkább elmélyítette lelki életét. A szentmise és a szentáldozás mellett felismerte a szentségimádás jelentőségét, éjszakai szentségimádásokon is rendszeresen részt vett.
1924-ben beiratkozott a menorcai egyházmegyei szemináriumba. Filozófiai tanulmányait 1928-ban kiváló eredménnyel fejezte be. 1929- ben részt vett a spanyol szeminaristák római zarándoklatán. A szent helyeken töltött idő és az út során született barátságok mély benyomással voltak a fiatal papnövendékre. Különösen megragadta az első keresztény vértanúk példája, szent megilletődéssel járta a mártírok vére által öntözött helyeket, a katakombákat. Az Úr valószínűleg már ekkor elültette szívében a teljes önátadás vágyát. Öt évvel később egy Szent Ignác-i lelkigyakorlat alatt írásban is megfogalmazta ezt a vértanúságra való készségét.
1936. június 6-án szentelték pappá. Első szentmiséjét június 21-én mutatta be. A liturgikus naptár szerint ez a nap Gonzaga Szent Alajos napja, akit az ifjúság példaképeként tisztel az Egyház. Az újmisés Juan atya sokakat emlékeztetett a fiatalon elhunyt jezsuita szerzetesre, mind külső megjelenésével, mind erényességével. Arra bizonyára mégsem számítottak akkor, hogy hozzá hasonlóan fiatalon fejezi be földi életét, alig egy hónap múlva.
Július 17-én kitört a spanyol polgárháború, melyben papok, szerzetesek és elkötelezett világi keresztény hívők százai estek az elvakult vallásellenes gyűlölet áldozatául.
Juan atya ekkor papi szolgálatának első heteit töltötte a ferrerías-i plébánián. Végre elérte, amire gyerekkora óta vágyott: Krisztus papjaként egészen egyesülhetett Vele megváltó áldozatának megjelenítése által.
Hat nappal a polgárháború kitörése után, július 23-án letartóztatták Ferrerías plébánosát. Juan atya ugyanezen a napon mutatta be utolsó szentmiséjét. Egy fiú, aki a misén az oltárnál szolgált, később anyjának bizalmasan elmesélte, hogy az úrfelmutatás alatt a kelyhet magasba emelő pap mögött néhány alakot látott, akik kövekkel dobáltak egy fehér ruhás, kitárt karú fiatalembert. A fehér ruhás férfit később sokan Szent István diakónussal azonosították, akinek kultusza Menorcán az ötödik századig nyúlik vissza. A különös látomás azonban a miséző pap mártírhalálát is előre jelezhette.
A bizonytalan és ellenséges helyzetben Juan atya úgy döntött, éjszakára a plébánián helyezi biztonságba az Oltáriszentséget. Alig ért haza, amikor három fegyveres milicista letartóztatta és bekísérte a községházára. Ott több, szintén letartóztatott paptársával együtt őt is felszólították, hogy vegye le a reverendát. Amikor az egyik katona meglátta nyakában a keresztet, letépte, a földre dobta, majd ráparancsolt, hogy köpje le, vagy megöli. A fiatal pap először megdöbbent az érthetetlen gyűlölet láttán, de fejével határozottan nemet intett. Ezután karját kereszt alakban kitárva hangosan felkiáltott: „Éljen Krisztus Király!” Az eldördülő lövések az arcát érték. Rokonainak még sikerült hazavinniük, de az életét már nem tudták megmenteni. Családja körében hunyt el huszonhárom évesen, 1936. július 23-án este. Holttestét a helyi plébániatemplomban helyezték örök nyugalomra. Sírja hamarosan zarándokhellyé vált.
Az Egyház hivatalosan 2013. október 13-án avatta boldoggá 521 vértanú társával együtt a spanyolországi Tarragona városában. Liturgikus emléknapja július 23.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")