Egy rendőr, aki hívő. Talán nem megszokott dolog, a rosszfiúk elleni fellépéshez elsősorban nem lelki gazdagság, hanem határozottság, izom és fegyver kell. Szabó Gábor masszív, karakán, 45 éves férfi. Tolnán él, és a megyeszékhelyen, Szekszárdon dolgozik mint nyomozó.
Katonából lett rendőr Szabó Gábor. A Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolán szerzett diplomát, 1997-ben. De pályát módosított, s jelenleg a Szekszárdi Rendőrkapitányság nyomozója. Házas, mindhárom gyermeke apás szüléssel jött világra. Ennek – jelen írás kapcsán – azért van jelentősége, mert ott, a szülőszobán történt valami. Már elmúlt negyvenéves, amikor, 2016-ban, a második gyermeke világra jöttekor megérintette a hit.
– Hogyan történt ez? Komplikált szülés volt?
– A nyakára tekeredett a köldökzsinór, de az orvosok szerint nem volt veszélyben. Engem mégis egy hatalmas, isteni kegyelem járt át. Más ember ment be, és más ember jött ki onnan. Megtértem.
– Aztán milyen érzés volt bemenni a rendőrségre, majd elmenni a templomba? Mert nem szokványos dolog, hogy egy menő nyomozó nem önmagában hisz, hanem Istenben. Felvállalta?
– Volt egy titkolódzási fázis, amikor még körbenéztem, mielőtt bementem a templomba, de 2018-ban, amikor ellopták a motoromat, már úgy tettem meg a feljelentést, hogy szentmisén vettem részt, amikor az eset történt. A kollégák a rendőrségen eleinte csodabogárnak tartottak, aztán elfogadták, néhányan talán el is gondolkodtak azon, hogy az ember nem kevesebb, hanem több lesz a hit által.
– Most a helyén van?
– A család, a munka rendben, a hitben pedig egy életen át lehet fejlődni. Szeretném többet olvasni a Szentírást, zarándoklatokra eljutni, s más keresztény programokra. Több mint két éve rendszeresen imádkozom a rózsafűzért; az is sokat jelent számomra. Fő feladatomnak tekintem, hogy a közvetlen környezetemben mindenkit átjárjon a hit. Ami persze az Úr akaratán is múlik…
– A miséken aktívan közreműködik, felolvas a Szentírásból. Ez hogyan kezdődött?
– Priskin Zsoltékkal szilvesztereztünk Szekszárdon 2018-ban. (Ő a Sejt-evangelizációs Közösség vezetője.) Másnap, 2019. január elsején olvastam fel először misén, a belvárosi templomban. Aztán, amikor pár éves Szekszárdon lakást követően visszaköltöztünk gyermekkorom színhelyére, Tolnára, itt is folytattam ezt. Bekapcsolódtam a plébániai közösség munkájába, a karácsonyi fenyőállítástól a pápai misére való zarándoklatig mindenütt ott voltam. Megismertek, elfogadtak.
– Csakúgy, mint a rendőrségnél. Tehát lehet vállalni a hitet olyan munkahelyi közegben is, ahol ez nem divat…
– Lehet és kell! Ha valaki keresi az Istent, és azt a közösséget, amelyik őt ebben segíti, akkor a keresőből hívő lesz. Ez nem magánügy! Kezdetben én is úgy gondoltam, hogy elég, ha otthon imádkozgatok. Nagy tévedés! El kell menni a templomba, áldozni kell, mert az az Istennel való igazi találkozás! Jézus ráér; mi nem: minket sürget az idő, hogy lépjünk felé. Aki eljut odáig, hogy hitkereső, annak be kell indítani a turbinákat!
- Új év, tiszta lapokkal
- A kereszt áll, míg forog a Föld
- Mindannyian Isten gyermekei vagyunk?
- A járvány miatt maradt el a szájra áldozás szokása?
- Karácsonyi fohász
- Feltétel nélküli szeretet
a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek zene áldozás élet életbölcsességek életút
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
