Ady Endre: Puskin

Ady Endre megemlékezése az orosz költészet nagy alakjáról.

Oroszországban egy vasúti igazgató megtiltotta a
tisztviselőknek, hogy Puskin ünnepeltetésében részt
vegyenek, mert Puskin nem volt – vasúti tisztviselő.

Dicső poéta, büszke lélek,
Tudsz-e mirólunk valamit?…
Óhajtod-e megtudni vajjon,
E hitvány földön mi van itt?…
Megsajnálsz-e néha bennünket,
Kik küzdünk, bízunk s álmodunk
S a dicsőségről álmodozva
Életet, lelket áldozunk.

Tudod-e, hogy a költő sorsa
– Mi régen volt – még mindig az –
Hiába gyújt fel égi lángot,
Leroskad, elvész az igaz.
Gúny, megvetés az osztaléka,
Lenézi minden kis parány,
Vegetáló, tucat-emberhad
Irígyli rongyát is talán!…

Száz év után még most sem értnek,
Anyégin fennkölt dalnoka!
Emlékedet sárral dobálja
A korlátoltságnak kora.
Lángszellemednek büszke röptét
A kor követni képtelen,
Filiszteri, dohos büróban
Számodra hála nem terem.

Óh, nagy poéta, büszke lélek,
Ki gyűlölted a tömeget,
Ha új bolygódról letekintesz,
Bizonnyal most is megveted…
De nekünk a szívünket tépi
Ez a hálátlan nemzedék,
Mely nyomorultul meggyalázza
A Puskin drága, szent nevét!…

Fotó: Wikipédia