Az első cél a lelkek üdve – Kocsik Zoltán József pap-tanár, igazgató

Kocsik Zoltán József pap-tanár, a temesvári Szent Kereszt felmagasztalása piarista templom lelkipásztora és a Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója 1982. január 24-én látta meg a napvilágot Aradon, szülei első és egyetlen gyermekeként. Az Arad megyei Pécskán nevelkedett, ahol a Temesvári Egyházmegye egyik legnagyobb plébániája található. Mindkét nagyanyja nagy hangsúlyt fektetett az unoka vallásos nevelésére: magukkal vitték a vasárnapi szentmisére, az évi máriaradnai zarándoklatokra. Elsőáldozása után Zoltán atya ministrálni is elkezdett, és ez a szolgálat erősítette meg benne az elhatározást, hogy amikor eljön az ideje, a papi hivatást fogja választani. Közben aktív tagja volt a pécskai egyházközség keretén belül működő Kolping Egyletnek és a cserkészcsapatnak.

Kocsik Zoltán József tanulmányait a Pécskai 2. számú Általános Iskolában kezdte; lelkiismeretes és emberszerető tanárok készítették fel ott őt a felsőbb tanévekre. A középiskolát a temesvári Gerhardinumban végezte, a teológiát pedig a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán és a Fuldai Teológiai Fakultáson. „Több tanár és pap példaképet megismertem. Megtanítottak a tudományosságra, a rendszerességre és az alapos munkára. Minden előadás végkicsengése ez volt: az első cél a lelkek üdve. Papi munkánk központja ez kell hogy legyen” – emlékszik vissza Zoltán atya a hivatásra készület éveire.

Roos Márton megyéspüspök szentelte pappá 2007. július 21-én a temesvári Szent György-székesegyházban. Másnap a pécskai plébániatemplomban mutatta be első szentmiséjét, amely mély lelki nyomot hagyott benne. Papi jelmondata: „Szentségben és igazságban színe előtt életünk minden napján” (Lk 3,75). „Nagyon megragadott engem az a gondolat, hogy egy papi életet az ember Isten színe előtt él le” – mondja mottóválasztásáról.

Kezdő fiatal papként az arad-ségai közösség felkarolta, a plébános és a hívek részéről egyaránt sok szeretetet és odafigyelést kapott.„Nem engedték el a kezemet. Vezettek és vigyáztak rám. Hálás vagyok a Jóistennek ezért a nagy ajándékért. Szívesen emlékszem az elsőáldozási és bérmálási felkészítőkre, az ifjúsági órákra és a fiatalok találkozóira. Öröm volt számomra az iskolában tanítani. A kápláni évek alatt sokat tanultam szakmailag és érettebb lettem lelkiekben” – meséli Zoltán atya.

Másfél évet töltött Arad-Ségán, azután 2009-ben az egykori alma mater, a temesvári Gerhardinum lelkivezetője és spirituálisa lett. 2017- től az iskola igazgatóhelyettese, 2019-től pedig az igazgatója. „A gimnáziumi évek alatt sokat gondolkodtam, hogy pap legyek vagy tanár, később mégis a papság felé hívott a Jóisten. Hálás vagyok, hogy e mellett a tanári hivatás gyakorlásának lehetőségével is megajándékozott. Úgy érzem, hogy a papság és a tanári pálya együtt teszik teljessé életemet és hivatásomat. Mindig is vonzott az, hogy gyermekeket és fiatalokat formáljak, Istenhez vezessek és felkészítsek a nagybetűs életre. Az iskolai hitoktatás és a plébániai katekézis kiegészítik egymást. Az első az értelem és a lélek segítségével módszeresen igyekszik felfedeztetni a diákkal az isteni titkot, a másik pedig ugyanezt a diákot fiatalként vezeti be az Egyház legkisebb sejtjébe, a plébániaközösség életébe” – magyarázza Zoltán atya.

Véleménye szerint egy gyermek számára akkor lesz igazán fontos az eucharisztikus Jézus, ha a szüleinek és a nagyszüleinek is az. „A család nagy befolyással van egy gyermek hitére és lelki életére. Az Eucharisztia, a vasárnapi szentmise, a közös templomlátogatás a családtagokból lelki közösséget, családegyházat kovácsol. Ezért fontos minden olyan alkalom, amely elősegíti a generációk közötti párbeszédet, a családtagok közötti vallásos tapasztalatok megosztását, amikor apa és fia, nagymama és unoka elbeszélgethet a hit mély titkairól. Egy zsenge gyermeki lélek számára ez nagyon fontos” – világít rá Zoltán atya.

A mögöttünk lévő több mint másfél esztendő tapasztalatait így summázta: „A járvány megmutatta, hogy nem mindig a sok rendezvény és a tevékenységek viszik előre az embert. Nagy szükség van a megállásra, a magunkba fordulásra, a csendre, a legközelebb állóhoz fűződő kapcsolatok mélyítésére. A szentmiséket külsőleg egyszerűbben, de lélekben gazdagabban ünnepeltem meg. A járvány rádöbbentett arra, hogy milyen törékeny az ember élete. Teljesen Isten kezében van a sorsunk. Nem mi vagyunk a világ közepe, mi csak részei, alkotóelemei vagyunk ennek a világnak.”

Az online térről is pozitívan szólt, sőt hozzátette: a fiatalokat ott kell megszólítani, ahol vannak, ma pedig nem kell kimenni értük az utcára, elég, ha a pap és a hitoktató felmegy a közösségi hálóra: ma ott találja őket. „Boldog Carlo Acutis is a digitális térben hívta fel megannyi gyermek és fiatal figyelmét Istenre és az Eucharisztiában rejtőző Jézusra. A digitális világban is tud Jézus a gyermeki lelkekben működni” – állapítja meg Zoltán atya.

Tájékoztatott arról is, hogy a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra (NEK) való készület jegyében a Temesvári Egyházmegye számos plébániája, köztük a piarista templom közössége is bekapcsolódott a világméretű szentségimádásokba, és az ifjúsági lelkészség is szervez havonta szentségimádásokat a fiatalok számára. A gerhardista diákok és tanárok ez év februárja óta minden alkalommal bekapcsolódtak a hittan.ro által a négy erdélyi egyházmegye katolikus iskoláinak diákjai, tanárai és hitoktatói számára szervezett és havonta megrendezett online szentségimádásokba. „Jó volt megtapasztalni és nagy élményt jelentett, hogy az online tér lélekben egyesítette az Eucharisztia előtt a megannyi imádkozó gyermek- és tanárlelket” – összegezte tapasztalatait. „Idén az Úrnapja is a NEK fényében telik: éppen Úrnapján szervezi a Temesvári Római Katolikus Püspökség keretén belül működő Egyházmegyei Katekétikai Központ a Gerhardinummal karöltve a négy egyházmegye júniusi szentségimádását. Örülünk, hogy éppen e nagy eucharisztikus ünnepen tölthetünk közösen időt a szentségi Jézussal” – zárta beszélgetésünket Kocsik Zoltán József atya.

Varga Gabriella