„Jézus jósága azonban határtalan, látható segítséget ígért nekem itt a földön, s rövid időn belül meg is kaptam őt Vilniusban. Sopoćko atyában ismertem fel Isten e segítségét. Mielőtt Vilniusba jöttem, egy benső látomás által már ismertem őt. Láttam őt egy napon a kápolnánkban az oltár és a gyóntatószék között, s egy hang szólalt meg lelkemben: íme, a látható segítség számodra a földön. Ő segít majd neked, hogy teljesítsd akaratomat a földön” – írja naplójában a 20. század egyik legismertebb misztikusa, az Isteni Irgalmasság apostolaként ismert Szent Fausztina nővér. De ki is volt az említett Sopoćko atya, és milyen szerepet játszott az Isteni Irgalmasság kultuszának terjesztésében?
Michał Sopoćko 1888. november 1-jén született a mai Fehéroroszország területén fekvő Juszewszczyzna birtokon, mélyen vallásos kisnemesi családban.
1910-ben belépett a vilniusi papi szemináriumba. 1914-ben szentelték pappá. 1918-tól kiegészítő teológiai és pedagógiai tanulmányokat folytatott a Varsói Egyetemen, emellett a Lengyel Hadsereg tábori lelkészeként aktív lelkipásztori tevékenységet végzett.
Időközben Vilniusba helyezték, ahol szemináriumi tanár és a kispapok lelki vezetője lett. A Szentháromság-templomban tartott prédikációi az egész városból vonzották a híveket. Több női szerzetesközösség állandó lelki vezetője volt. Így találkozott Faustyna Kowalska nővérrel, aki ezekben az években az Irgalmasság Anyja Kongregáció vilniusi rendházában élt. A látnok gyóntatójaként Sopoćko atya az első időktől bekapcsolódott az Isteni Irgalmasság kultuszának terjesztésébe.
Jézus három kívánságát közölte ezekben az években Fausztina nővér magánkinyilatkoztatásain keresztül: az Irgalmas Jézus képének megfestését, az általa lediktált Isteni Irgalmasság rózsafüzérének terjesztését és az Isteni Irgalmasság ünnepének bevezetését az Egyház liturgiájába, húsvét utáni első vasárnapra. Fausztina nővér lelki vezetőjének számolt be először lelki tapasztalatairól, vele közölte Jézus kéréseit is.
1934-ben Sopoćko atya támogatásával készült el Vilniusban az Irgalmas Jézus első képe, amelyet Eugeniusz Kazimirowski festett Fausztina nővér útmutatásai alapján. A képet 1935 áprilisában, a húsvét utáni első vasárnapon helyezték ki először nyilvános tiszteletre ugyancsak Vilniusban, a Szűzanya híres Ostra Brama-i kegyhelyén.
A második világháború idején Sopoćko atya tevékenyen részt vett a zsidó lakosság mentésében, ezért a megszálló német hatóságok üldözték. 1942-ben el kellett hagynia Vilniust. A háború végéig apácák bújtatták.
1947-től a białystoki szeminárium tanára lett. Továbbra is szívügyének tekintette az Isteni Irgalmasság kultuszának terjesztését, kidolgozta annak teológiai alapjait. Rámutatott, hogy az Isteni Irgalmasság tisztelete valójában nem újdonság, alapjai már a kinyilatkoztatásban megtalálhatók. „Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas” – tanította Krisztus. Isten Irgalmassága megnyilatkozik a megváltás következményeiben is. „Krisztus saját vére által engesztelt ki bennünket Istennel. Ugyancsak az Ő szent kínszenvedésével a keresztfán szerezte meg számunkra a megigazulást” – érvelt a Szentírás és az Egyház tanítására hivatkozva. A megtestesülésben és a megváltásban megnyilvánuló Isteni Irgalmasság továbbra is kiárad az emberiségre az Egyházon keresztül, a szentségekben, a különböző szentelmények, búcsúk által, a Szentlélek adományaiban és gyümölcseiben – mutatott rá érveléseiben.
Az Isteni Irgalmasság kultusza Fausztina nővér halála (1938. október 5.) után kezdett terjedni. Különösen elmélyült és széles körben ismertté vált a második világháború idején. Ezzel együtt jártak azonban bizonyos torzulások is, amelyek később a terjesztés akadályává váltak. Az új ájtatossági formákat számos támadás érte mind teológusok, mind az egyházi vezetés részéről.
1958-ban a Szent Offícium nyilatkozata az Isteni Irgalmasság kultuszának terjesztését végül be is tiltotta. Sopoćko atya továbbra is a kultusz bibliai és teológiai megalapozásának elmélyítésével igyekezett legyőzni az ellenállást, és más teológusokat is ösztönzött a kutatásra. Ennek köszönhetően a téma iránti érdeklődés megnőtt, egyre több tanulmány jelent meg különböző teológiai folyóiratokban. Végül 1978-ban a Hittani Kongregáció feloldotta a Fausztina nővér írásainak terjesztésére vonatkozó tilalmat. Sopoćko atya azonban a sikert már nem érhette meg.
1975. február 15-én hunyt el az életszentség hírében. 2008-ban avatták boldoggá.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")