Boldog Alessandra Sabattini

Az Egyházban vannak már szent házastársak, szent családanyák és családapák, de milyen fontos lenne, különösen a mai korban, hogy a fiatalok előtt legyen egy példakép, akit a jegyesek védőszentjeként tisztelhetnek – erre gondolt Oreste Benzi atya, a XXIII. János Pápa Közösség alapítója, amikor kezdeményezte a 23 éves korában autóbalesetben elhunyt olasz orvostanhallgató lány, Alessandra Sabattini boldoggá avatását.

Alessandra Sabattini , vagy ahogy legtöbben ismerik, Sandra Sabattini mélyen vallásos szülők gyermekeként látta meg a napvilágot 1961. augusztus 19-én az olaszországi Riccione városában. Négy évvel később családja a közeli Riminibe költözött, ahol Sandra anyai nagybátyja plébános volt. Sandra a templom közelében nőtt föl. Harmonikus, szerető családi légkörben töltötte gyermekkorát.

A legnagyobb boldogságot a Jézussal való személyes kapcsolat jelentette számára. Miután megismerte az Üdvözítő végtelen szeretetét, nem tudott mást tenni, mint viszontszeretni és követni Őt. Bensőséges kapcsolata volt Jézus anyjával, Máriával is. Mindig magánál hordott egy kis, egytizedes rózsafüzért. Kislányként virágot szedett, és azzal kedveskedett égi Édesanyjának.

Sandra sokoldalú, tehetséges, vidám és életigenlő fiatal volt. Környezete mindig mosolygó, kedves, közvetlen lánynak ismerte. Szerette a zenét, a művészeteket és a sportot. Zongorázott, festett, rövidtávfutóként versenyzett.

Tizenkét éves korában ismerte meg az Oreste Benzi atya által alapított XXIII. János Pápa Közösséget, amelynek fő hivatása Jézus szolgálata a társadalom peremére szorult szegényekben. Sandra teljesen azonosult a közösség karizmájával, és fiatalos lelkesedésével kapcsolódott be tevékenységébe. „Teljesen kimerültünk, de én ezeket az embereket többé el nem hagyom” – mondta édesanyjának 1974-ben, miután hazaért a közösség által szervezett nyári táborból, ahol önkéntesként több fiatal társával együtt fogyatékkal élő embereknek segítettek. Sandra úgy érezte, megtalálta hivatását. Krisztus iránti szeretete ettől kezdve elsősorban a rászorulók szolgálatában nyilvánult meg. Fáradtságot nem ismerve, házról házra járva kereste a szegényeket. Sokat tett a fogyatékkal élőkért és a kábítószerfüggőkért. Az érettségi után a bolognai orvosi egyetemen folytatta tanulmányait, de a szenvedők szolgálata is élete része maradt.

A XXIII. János Pápa Közösségben ismerte meg Guido Rossit, akivel 1979 augusztusában eljegyezték egymást. Sandra a jegyességet is a rá jellemző tiszta lelkesedéssel élte meg. A földi szerelem sem vonta el Istentől. Jézus iránti szeretete, mások szolgálata és a jegyesi szerelem tökéletes harmóniában élt a szívében. Vőlegényével együtt tervezték, hogy a diploma megszerzése után misszióba mennek Afrikába.

1984. április 29-én Sandra a XXIII. János Pápa közösség egy találkozójára tartott vőlegényével és egy barátjukkal, amikor a kocsiból kiszállva elütötte egy mellettük elhaladó autó. Kórházba szállították, ahol három napig kómában feküdt. Május 2-án halt meg.

Boldoggá avatási eljárását lelki atyja, Don Oreste, a XXIII. János Pápa Közösség alapítója kezdeményezte, aki tizenkét éves kora óta ismerte a fiatal lányt, és meg volt győződve az életszentségéről.

Sandra elsősorban a fiatalok számára lehet példakép. Rövid, mégis teljes élete az igaz szeretet szépségéről és öröméről tanúskodik. De nem riadt vissza a szeretettel járó áldozatoktól sem. Fiatalos lángolásával szinte elégett a szeretet tüzében. Amikor 25 évvel halála után, 2009-ben holttestét exhumálni akarták, meglepődve tapasztalták, hogy testéből nem maradt semmi. Voltak, akik ezt csodának tekintették, mások megpróbáltak természetes magyarázatot találni a bomlási folyamat felgyorsulására.

Alessandra Sabattinit 2021. október 24-én avatták boldoggá Riminiben. Az Egyház a jegyesek védőszentjeként tiszteli.

Koncz Éva