Kezdőlap A nap verse Gárdonyi Géza: Az utolsó álom

Gárdonyi Géza: Az utolsó álom

Szívhez szóló vers a magányról, a társkeresésről és az Istenbe vetett hitről.

Gárdonyi Géza – Az utolsó álom

Az Isten művész-keze évről-évre
virágot sző a mezők szőnyegébe:
s minden fűszálnak szép virága nő.
Az ember: fűszál. A virág: a nő.

Oh csak én éltem hosszú bőnyaramban
virágtalanul árva-egymagamban.
Körülöttem boldog madárkák daloltak;
virágok, fűvek egymáshoz hajoltak.

S ím ősz jöttével mikor már a nap
nem küld virág-nyitó sugarakat,
mikor már a dér fehérlik a fákon,
megjelenik az én rég várt virágom!

Egy fehér szegfü: egy fehér leány.
És égi szemmel, némán néz reám.
És én is nézem mély szívdobogással,
álmot gyanitó szent csodálkozással.

– Nekem nyiltál-e?
Felelj: – Neked:
az Isten megszánt, – melléd ültetett.

Gárdonyi Géza: Írás a Bibliába

Kép: Pixabay