Kerényi Lajos atya művész úrnak szólítja, s nem véletlenül: Horváth Gábor Miklós valóban az. A piarista gimnáziumban érettségizett, diplomáját a Pázmány Péter Hittudományi Akadémián szerezte. Öt évig szerepelt színházakban, rádióban, televízióban mint előadóművész. Tizenöt évig írt-szerkesztett napilapokat, rovatot vezetett, címoldalas nagyinterjúkat készített heti- és havilapoknál, sajtófőnökösködött művelődési házban, produkciós irodáknál, akkor még (2005-ig) P. Horváth Gábor néven. Közben a szépirodalom is része volt az életének, első novellája az Új Tükörben jelent meg, 1984-ben. Azóta több antológiában szerepelt írásaival, verseit a legrangosabb irodalmi folyóiratok közlik. 2019-ben első verseskötete is napvilágot látott. Életről, hitről, irodalomról beszélgettünk vele.
– Hogyan lett a színész-újságíró-szerkesztőből költő?
– Erre a kérdésre nagyjából az egész életemet kellene elmesélnem! Megpróbálom a lényeget összefoglalni. Ahogy az egy templomba járó családban szokott lenni, szüleim ministrálni küldtek, nehogy eszembe jusson unatkozni a vasárnapi diákmisén. Hajnal György atya, akit mint a zuglói Regnum Marianum-templom építőjét ismerhették meg aztán a hívek, csodálatos csapatot toborzott maga köré a józsefvárosi Jézus Szíve-templomban. Énekesek, zenészek, papnak, tanárnak, színésznek készülő tehetséges fiatalok alkották ezt a közösséget. A „komolyzenei” kórust Kistétényi Melinda orgonaművésznő vezette, a „könnyűzenei” társaság pedig Mercedes néven beatmisékkel örvendeztette meg a fiatalokat egy darabig, amíg be nem tiltották a mindentől rettegő illetékesek. Előfordult, hogy a templom előtti tér is megtelt a lelkes hallgatóságunkkal. Gyuri bácsinak természetesen szednie kellett a sátorfáját. Később a kőbányai Hevesi Sándor Színjátszó Együttesben, nagyszerű amatőr színészek között volt lehetőségem élvezni azt, hogy a színpadon át tudjuk adni érzéseinket, gondolatainkat, humorunkat, szóval magunkat a közönségnek. Én is akkora színész akartam lenni, mint a tőlünk induló Latinovits-tanítvány, Katona János. A Színművészetire nem vettek fel, az újságíró iskolába viszont igen. Ezen a pályán az tetszett, hogy az interjúim során azokkal a nagy művészekkel, politikusokkal, közéleti személyiségekkel találkozhattam, akiket tiszteltem, becsültem, néhányukat még a barátomnak is mondhattam, és boldogan „reklámoztam” őket a Mai Nap, a Pesti Hírlap és az Esti Hírlap hasábjain. Határozottabban a versek felé egy súlyos betegségem taszigált. Úgy döntöttem, hogy nem halogathatom tovább leírni azokat a dolgokat, amelyeket csak versben képzelhető el megfogalmazni, ha egyáltalán lehetséges.
– Nem titok, hogy mi volt ez a betegség, hiszen a versesköteted fülszövegében részletesen leírtad.
– Mélyvénás trombózis és tüdőembólia jelezte éppen a 60. születésnapom előtti estén – vagyis 2017. október 28-án –, hogy eltelt hat évtized az életemből. Nem állítom, hogy ez alatt a hat évtized alatt bölcs lettem, de az biztos, hogy tapasztalatokkal bőségesen gazdagodtam. Ezeket igyekszem elmondani a verseimben.
– Amelyek aztán jeles irodalmi folyóiratokban, például a Nyugat Pluszban lelnek helyet. Hetvenet közülük kötetbe szerkesztettél. Miért por lett ennek a címe?
– Akik kontaktlencsét hordanak, pontosan tudják, miről beszélek. Ha egy porszem a lencse és a szem közé kerül, megáll az élet addig, amíg ki nem sikerül tessékelni onnan. Ilyen apróságokból rakódik össze az életünk. Erről a sok-sok porszemnyi dologról próbálom megírni azt, amit gondolok, amit velük kapcsolatban érzek.
– A kis kezdőbetűk és az írásjel nélküliség mit akar üzenni?
– Azt, hogy a kedves olvasó is bátran hozzáteheti a magáét! Ha akar, részt vehet az alkotásban. Egy-egy gondolat nem feltétlenül egy vagy két teljes sorban fogalmazódik meg, gyakran a sor közepén kell egy lélegzetvételnyi szünetet tartani. Még akkor is, ha néha rímeket írok a sor végére. Itt-ott akár kérdőjelet is lehet tenni a megszületett mondat, gondolat után, ha valakinek úgy jobban tetszik. Nem biztos, hogy ott a szünet, ahol én gondolom, lehet egy szóval előbb vagy később, és bizony, akkor más jelentése van. Ezzel a játékosnak is nevezhető lehetőséggel költő és olvasó együtt igyekezhet fogást találni, megragadni, elmondani valamit.
– Legutóbb a kegyelem – a 95 éves Kerényi Lajos rubinmisés szerzetesnek című verseddel találkoztam. Lajos atya olvasta?
– Mindketten a Szent Margit Gimnáziumban tevékenykedünk, és amióta elolvasta a kötetemet, széles mosollyal mindig művész úrnak szólít. Rajongó típus vagyok, de kevés ember van, akivel kapcsolatban határozottan az az érzésem, hogy minden pillanatában összeköttetésben áll az égiekkel. Autót vezet, folyamatosan látogatja az intenzív osztályokon fekvő betegeket, nálam is bent volt annak idején. Amikor elolvasta a kötetemet, másnap kis papírra írva összefoglalta a véleményét. Ebből idézek: „Őszinte lelkű, küzdő költő vagy. Néha lehangolt, de mindig némi szintézist találó. Pillanat- és élményképeid mesteriek. Választékos a képanyagod és a nyelvezeted. Tetszik. Gondolkodásod távlatai szélesek és gazdagok. Érdekes műfaj a verselésed. Versszakaid, úgy tűnik, elbeszélő stílusban épülnek fel. Egyedi. Alig található ilyen az irodalomban.” A neki dedikált versem hamarosan megjelenik egy lapban, annak egy példányával szeretném meglepni Lajos atyát.
– Vallásodat gyakorlóként bizonyára a hit a legfontosabb kapaszkodó számodra. Mostanság milyen kérésekkel ostromlod az Eget?
– Jól gondolod, a hit a legfontosabb, de ahhoz, hogy a legbiztosabb kapaszkodó is lehessen, irgalmatlan mélységekig kell leásnunk magunkba. Én azt kérem, hogy ha lehetséges, csak az elviselhetőség határáig kínozzon ez a kutatómunka.
- Hogyan beszélgethetnék őszintén a férjemmel?
- A mennyországban emlékezni fogunk azokra a szeretteinkre, akik nem kerülnek oda?
- Küldetésben a krisztusi üzenettel – Padányi Biró Márton
- Szent Maryam Sūltanah Danil Ghaţţas
- Mi Isten terve a szenvedéssel, a betegségekkel?
- Húsvét ajándéka
a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút
(Fotó: Diósi Imre)
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")