Kezdőlap Egyéb Jezsuitának lenni ajándék –Találkozás P. Vízi Elemér SJ tartományfőnökkel

Jezsuitának lenni ajándék –Találkozás P. Vízi Elemér SJ tartományfőnökkel

P. Vízi Elemér jezsuita szerzetes, a jezsuita rend magyar rendtartományának provinciálisa 1974. február 24-én született Csíkszeredában, csíkdánfalvi családban. „Apám Magyarországon született, anyám Romániában – miközben mindketten ugyanazon a helyen látták meg a napvilágot 1941-ben, illetve 1945-ben” – világított rá szülőföldje történetének e sajátosságára egy interjúban. Amint hivatásának történetében lejegyezte, gyermekkorában sokszor látta imádkozni nagymamáját, kezében rózsafüzérrel és imakönyvvel. Nagyszülei őt is megtanították imádkozni, meséltek neki Istenről, magukkal vitték a szentmisére. Öccsével csakhamar ministrálni is elkezdett, és lassan megértette, hogy Isten üzen az embereknek a miséző pap beszéde által. Vonzóvá vált számára a templom, a liturgia és még közelebb szeretett volna kerülni az Üzenőhöz. Miután általános iskolai tanulmányait 1980 és 1988 között szülőfalujában, Csíkdánfalván elvégezte, jelentkezett a gyulafehérvári teológiai líceumba, majd érettségi vizsgája után, 1992-ben felvételét kérte a Hittudományi Főiskolára. Szeminaristaként az első két évben Gyulafehérváron filozófiát hallgatott, majd a teológiát 1994–1998 között Freiburgban folytatta.

Pappá szentelésének előkészületeként 1998-tól Németországban, Gries-ben, Jálics Ferenc SJ mellett, az általa vezetett lelkigyakorlatos házban megismerte és elsajátította a szemlélődő meditációs lelkigyakorlatokat. Erről egy helyütt így írt: „Ez a szemlélődő lelkigyakorlat és ima egészen újszerű utat nyitott. Profetikus kezdeményezés volt, ráérzett a ma emberének igényére és a legegyszerűbb módon kínálta fel a segítséget az Istent keresőknek. Ez az út könnyen hozzáférhető, és sokan épp ezáltal találtak vissza az Egyházba, ismerték meg értékeinket. Sokak életét átalakította, nemcsak az imádság, hanem az életmód terén is, az embereket közelebb vitte Istenhez, másokhoz és önmagukhoz.”

Németországból hazatérve Székelykeresztúron öt hónapon keresztül pasztorációs gyakorlaton volt, majd három hónapig a Fekete-erdei (Baden-Württemberg tartománybeli) Sankt Peter-ben továbbképző kurzuson vett részt. Diakónussá szentelése után Sepsiszentgyörgyön szolgált. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek Csíkdánfalván szentelte pappá 2000. június 30-án. Papi jelmondata: „Mindent Isten dicsőségére” (1Kor 10,31).

Hivatása kibontakozásának és kiteljesedésének történetét a jezsuita rend honlapján, sajátos tömör stílusban, a Gondviselőhöz intézett szavakkal így fogalmazta meg (részlet): „szőtted hivatásom… papjaink támogató és tiszteletteljes viszonyulásában, kik csendben olvasták jeleidet bennem; az emberek bátorításával, a fejkendős nénik és az életút alkonyán járó férfiak szikár hitében; mintha rám íródott volna, pontosabban belül született – erősítetted vágyam; szüleim nyitottsága és bizalma az utamban – szabadságot adó elengedésben; az ismeretek formáló erejével – a szemináriumban nyílt új világgal; barátságokban, melyek erősítettek és támaszt adtak, hogy tovább keresselek; lelkigyakorlatokkal, ahol mélyebben megismertelek – meghatározó mérföldkövekként állnak; a képzés átalakító és feléd terelő léptei – örömben és a küzdelemben; találkozásokban oly sokakkal, a szolgálat megszentelő erejében; hivatással a hivatásban útra kelve egybefűztél mindent Társaságodban… köszönöm, Uram.”

Pappá szentelését követően, 2000 és 2003 között érseki titkárként tevékenykedett Gyulafehérváron. Közben egyre jobban átérezte, hogy „jezsuitának lenni ajándék és úton levés a szemlélődés és a cselekvés, a részletek és az egész, a vágy és az egyetemes küldetés találkozásában”. Megértette, hogy ez a lelkiség arra hívja meg őt, hogy a szabadsága kibontakozzon, és ez által egyre jobban tudjon kapcsolódni Jézus Krisztushoz, Ő legyen a valóság az életében, aki mindent áthat és formál. „Meghívás a mélységre és a határokra, miközben az adottságok és hiányok, az egyén és a közösség, a személyes út és az intézményes struktúra kölcsönössége rengeteg gazdagságot és feladatot kínál – Isten nagyobb dicsőségére.” Püspöke engedélye nyomán 2003. szeptember 15-én belépett a jezsuita rendbe. Szerzetesi életét a szegedi jezsuita noviciátusban kezdte meg, ahol – a kétéves képzés végén – 2005. szeptember 6-án tette le fogadalmait.

2005–2006-ban Kanadában, a Toronto melletti Guelph-ben, a Regis College-hoz kapcsolódó lelkivezető-képzésen vett részt. 2006–2007-ben társnovíciusmester Budapesten, majd 2008 és 2017 között a dobogókői Manréza Lelkigyakorlatos Központ igazgatója volt és lelkigyakorlatokat kísért. Közben 2010-től az Ignáci Lelkiségi Központot is vezette és 2011-ben többedmagával elindította a Központ keretében működő lelkivezető és lelkigyakorlat-kísérő képzést.

A végső fogadalmaira felkészítő terciát Dublinban végezte el 2013– 2014-ben. Ez alatt két hónapot Nepálban, Katmanduban töltött.

2014 óta a provinciális sociusa volt, ünnepélyes fogadalmát 2015. április 7-én tette le. Ebben az évben választotta meg a magyar jezsuita rendtartomány küldöttnek a rend 36. általános rendgyűlésére. Arturo Sosa, a rend legfőbb elöljárója 2016. november 7-én hirdette ki a kongregáció tagjainak, hogy a magyar jezsuita rendtartomány élére P. Vízi Elemért nevezte ki. Megbízatása a rendszabályok értelmében egymást követő kétszer három évre szól.

P. Vízi Elemér atyának a Szent Ignác-év (2021. május 20.–2022. július 31.) küszöbén megfogalmazott gondolatfüzére messzebbre mutató tanítás: „Ahogyan Szent Ignác életének megtöréséből a világot átformáló megújulás született, és ahogyan Jálics atya történetének mélypontja szintén kegyelmi mezővé változott, úgy mindannyian hihetünk abban, hogy Isten életünk valamennyi küzdelmét, veszteségét képes átalakítani, ha keressük Őt és bizalommal ráhagyatkozunk a vezetésére. Ignác atyánk megtérésének 500. évfordulója, a májusban kezdődő jubileumi esztendő emlékeztessen minket arra, hogy Isten képes mindenből a legjobbat kihozni, törékenységeinkből örökkévaló értékeket formálni.”

Varga Gabriella

A P. Vízi Elemér SJ tartományfőnökkel készült interjú a Keresztény Élet hetilap április 4-11-i lapszámában jelent meg.


a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit Hogyan evangelizáljunk? házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus keresztényüldözés koronavírus kultúra kétségek lelkiatya Magyarország nagyvilág Pál Feri remény segítség szentek szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek