Természetesen aludhatnak. De Isten azt mondja, ne tegyék. Az esküvőig. Legalább három okból – írja a Christianae.
De mégis: aludhatnak együtt, amíg nem házasok? Mind gyakrabban tapasztaljuk, hogy elkötelezett katolikus fiatalok – olyanok, akik rendszeresen imádkoznak, hétköznap is mennek misére, sőt a rózsafüzért is ismerik – egy ágyban alszanak a kedvesükkel. „Ja igen, nála aludtam, de nem csináltunk semmit. Mi rossz van ebben? Rosszabb is történhetett volna.”
Csakugyan, rosszabb is történhetett volna. Ám ez nem jelenti azt, hogy dicséretesen vagy helyesen cselekedtetek volna. A szerelmeddel egy ágyban tölteni az éjszakát nem helyes, sőt mondjuk ki: bűnös dolog. Hogy miért? Legalább három okból!
1. Mert bűnre vezető alkalom
Ez azt jelenti, hogy szándékosan belemegyek egy olyan helyzetbe, ahol nagy az esélye, de a legalábbis a lehetősége, hogy bűnt kövessek el. Nyilvánvaló, hogy ha egy ágyban töltöd az éjszakát azzal, akibe szerelmes vagy, annak súlyos következményei lehetnek. Persze mondhatod erre: „De hát nem csináltunk semmit; hét éjszakából hármat nála töltök, és még soha nem történt köztünk semmi.” Nos, lehet, hogy fizikailag még soha nem történt köztetek semmi – de belül bizony elindult valami.
A férfi és a nő általában nagyon különbözően működik. A legtöbb nő odabújik a férfihoz és arra gondol: „milyen jó így, milyen édes… csodás pillanatok, csak erre vágytam.” A legtöbb férfinak viszont ilyenkor az jut eszébe: „huhh… ez igen, gyerünk: csak adj jelt, és viszlek, ameddig csak akarod.” Nem minden férfi és nem minden nő viselkedik így, de nagyon gyakran ez történik.
Amikor egy ágyban töltöd vele az éjszakát, a gondolataid sokfelé kalandozhatnak. Lefekvéskor úgy gondolod, „csak simán lefekszünk ide egymás mellé”. Aztán éjjel felébredsz, és eszedbe jut: „itt van mellettem az édesem… hogy örülne, ha kifejezném, hogy szeretem!” Rendkívül veszélyes. Bűnre vezető alkalom, amibe szándékosan belemenni bűn.
2. Mert botránkoztat
A botránkoztatás is bűn. Nem csak azt jelenti, hogy valaki a meghökkentő viselkedésével sokkol másokat. Hanem azt, amikor a viselkedését látva mások arra jutnak, hogy amit eddig rossznak gondoltak, az jó (vagy fordítva). Amikor ez a szemléletváltás a rossz irányba történik, az botránkoztatás.
Mondjuk, összejöttél Nórival. Mindenki tudja rólatok, hogy elkötelezett keresztények vagytok. Nóri kollégiumi társa látja, hogy bementek egy szobába és együtt töltitek az éjszakát. Ő nem tudja, hogy „nem csináltok semmit”. De ez már mellékes is, hiszen mióta látott titeket, azt gondolja: „Tudom, hogy mindketten elkötelezettek, Krisztust követik az élet minden területén. Akkor bizonyára ez is elfogadható.”
Mondhatod erre: „nem feladatom, hogy mindenkinek a példaképe legyek; mások lelke nem az én felelősségem.” Csakhogy ha a viselkedésem miatt valaki úgy véli: „ez nem lehet bűn, hiszen elkötelezett katolikusok is megteszik”, akkor rosszba, bűnbe vihetem az illetőt. Márpedig Jézus azt mondta: ha valaki akár csak egyet is e kicsinyek közül bűnre visz, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyére vetik. Ennyire komolyan veszi Jézus a botránkoztatás bűnét. Kettesben aludni valakivel, aki nem a házastársad: a botránkoztatás bűne.
3. Mert túl intim
Van valami hihetetlenül intim abban, ha a szerelmeddel együtt alszol.
Ellenkező nemű személlyel egy ágyban feküdni nem önmagában helytelen cselekedet. Elképzelhető, hogy télen nincs fűtés, és a dermesztő hidegben összebújva melegítitek egymást, hogy meg ne fagyjatok. Ebben nincs semmi rossz.
Az együtt alvás azonban, amiről itt beszélünk, ha önmagában nem is, de a körülményeket tekintve helytelen. A körülmények befolyásolják a cselekedetek erkölcsi jóságát vagy rosszaságát. Léteznek súlyosbító körülmények. Ide tartozik, hogy szerelmesek vagytok egymásba és nem megfagyás ellen kényszerültök összebújni, hanem azért teszitek, mert olyan jó. Intim pillanatok ezek. Ekkora intimitáshoz csak a leendő házastársnak volna joga.
Komoly dolog ez. Tudjuk, érezzük a lelkünk mélyén. Keresztény, Krisztust követő ember életében, kapcsolataiban nincs helye ilyesminek: mert bűnre vezető alkalom, mert botránkoztat, mert házastársi intimitást előlegez.
Mindez nem vád. A sátán az, aki vádol. A Szentlélek meggyőz. A sátán azzal bombáz, hogy rossz vagy, nem tartozol Krisztushoz, nem tartozol az Egyházhoz. Ez nem igaz. A Szentlélek viszont azt mondja: „Nos, így cselekedtél. Engedd, hogy szentebb életre vezesselek! Engedd, hogy szentgyónásra, kiengesztelődésre indítsalak! Nem kell a sötétben maradnod; kijöhetsz a világosságra. Jó vagy, szerethető vagy, ha hibáztál is, talán nem is egészen tudatosan.”
Ha továbbra is kitartanál amellett, hogy az együtt alvás teljesen helyénvaló, akkor gondolj a védőszentedre vagy a kedvenc szentedre, Avilai Szent Terézre, Szent Teréz anyára vagy Szent II. János Pálra, és kérdezd meg, mit szól hozzá! Mondjuk így: „Kedves Teréz anya, a barátommal nagyon szeretjük egymást. Aludhatunk együtt? Nem csinálunk semmit, csak egymás karjai közt alszunk. Jól tesszük?” – Mit felelne?
Mit felelnének a legszentebb életű emberek, akiket ismersz? Bizonyosan nem azt, hogy „nagyszerű, rajta, tegyétek csak!” Hanem minden bizonnyal azt, hogy „súlyos és veszélyes dolog, kérlek, ne tegyétek többé!”. Kemény szavak, de érdemes kimondani és meghallani őket. Azért, hogy Isten mellett maradjatok, itt a földön és odaát a mennyben.
(Forrás: Fr. Mike Schmitz/Ascension Presents/Christianae)