Munka és család

Tanulságos történet arról, mit érdemes fontosabbnak tartanunk az életben.

A halász hazatér csónakján, és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a szegény országban dolgozik.  A piackutató megkérdezi a halászt:
– Miért jött haza olyan korán?
– Tovább is maradhattam volna, de elég halat fogtam ahhoz, hogy gondoskodjam a családomról.
– Mivel tölti a mindennapjait? – kérdezi a szakember.
– Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit – feleli a halász.
A piackutató közbevág:
– Nézze, segíteni akarok magának. Hallgasson rám, nekem egyetemi diplomám van. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló flottára.
– És azután? – kérdezi a halász.
– Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Cotonou-ba, Párizsba vagy New York-ba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne.
– Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? – érdeklődik a halász.
– Úgy 15-20 év alatt.
– És azután?
– Ekkor kezd érdekessé válni az élet – magyarázza a szakember. – Nyugdíjba vonulhatna, otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távol eső faluba költözhetne.
– És azután mi lenne? – kérdezi a halász.
– Akkor volna ideje halászgatni,  a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit.