A Nagyszombat arról szól, hogy leszállunk Krisztussal saját árnyékunkba és hagyjuk felmerülni és felébredni mindazt, amit Isten lehetőségként nekünk ajándékozott.
Nagyszombaton engedjük, hogy Krisztus élete testünk valamennyi halott részébe eljusson. Krisztus a sírban fekszik. Ez is éltünk szimbóluma. Mi is gyakran fekszünk a sírban, önsajnálatunk, rezignációnk, büszkeségünk sírjában. Gyakran csupán az élettel szembeni túlzó elvárások, tökéletességi kényszerképzet és a vereségtől, a megszégyenüléstől való félelem tart fogva a sírban bennünket. Nagyszombaton nézzünk szembe sírbeli helyzetünkkel és tartsuk a feltámadásba vetett hitet félelmünk elé.
Ezen a napon nincs szertartás. Régi hagyomány, hogy a keresztények elmennek a templomba meglátogatni a szent sírt, imádkoznak.
Forrás: Virtuális Plébánia
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
