Kezdőlap Egyéb Szolgálva – csak így érdemes – Vencser László

Szolgálva – csak így érdemes – Vencser László

Adj hálát a Jóistennek, hogy ennyi papot tanítottál. Én is büszke vagyok rád mint gerinces, jó tanáromra, aki tartásával mindnyájunknak példát adott s megerősített” – ezt írta levelében nemrég egyik volt tanítványa Vencser Lászlónak, a gyulafehérvári teológia volt tanárának, aki harminc évvel ezelőtt vett búcsút erdélyi szemináriumi katedrájától és rektorhelyettesi íróasztalától. Azóta Ausztriában, Linzben él, a mai napig az egyházmegye idegen nyelvű katolikus pasztorációjáért felel – 2000 és 2020 között országos igazgatóként irányította ugyanezt a területet –, emellett a linzi belvárosi templomban papi szolgálatba is besegít. Fennmaradó idejét a magyarság ügyének szenteli. Szinte mindig úton van; itthon, otthon és a világ távolabbi tájain is várják, hogy hallják bátorító, útmutató szavait.

Vencser László 1947. június 17- én született Ditróban. Elemi iskoláit szülőfalujában, középiskolai tanulmányait a gyulafehérvári – akkori nevén – kántoriskolában végezte. Onnan a Hittudományi Főiskolára továbblépve, 1965 és 1970 között filozófiát és teológiát hallgatott; a hodegetikát Márton Áron püspöktől sajátította el, egyházjogtanára Jakab Antal későbbi püspök volt. 1970-től 1975-ig Rómában a Pápai Gergely Egyetemen teológiai tanulmányokat folytatott, licenciátusi vizsgát tett, a Pápai Lateráni Egyetem keretében működő Accademia Alfonsianán pedig erkölcsteológiát tanult, majd doktori címet szerzett. Márton Áron püspök 1971. szeptember 12-én szentelte pappá Ditróban. (A NEK zárónapján ünnepli aranymiséjét!) Papi mottója: „Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon másokat” (Mt 20,28). Rómából hazatérve, 1975 és 1991 között, Márton Áron, Jakab Antal és rövid ideig Bálint Lajos megyéspüspökök kormányzása idején a gyulafehérvári szemináriumban erkölcsteológiát és néhány évig fundamentális teológiát is tanított. E mellett 1981 és 1991 között a Papnevelő Intézet vicerektora, gazdasági vezetője volt.

Amikor római tanulmányaim befejeztével Márton Áron püspök kinevezett teológiai tanárnak, nem sejtettem, hogy ezek az évek lesznek papi életem legszebb évei. Tizenhat éven át tanítottam-neveltem, és e mellett a tízévnyi vicerektori időszakom alatt sikerült újjávarázsolnunk a teológia épületeit, sikerült a kornak megfelelő életkörülményeket teremtenünk a szeminaristák, tanárok és alkalmazottak részére. Mindezek élménye és emléke örökre megmarad bennem” – nyilatkozta egyszer egy interjúban. A politikai fordulat után újraalapított gyulafehérvári Caritas-szervezetnek is igazgatója volt 1990–1991 között.

Útja 1991. szeptember 1-jén Ausztriába vezette. Rögtön a megérkezése után a Linzi Egyházmegye Lelkipásztori Hivatalánál az idegen nyelvű lelkészségek szakosztályának irányítója lett – ezt a feladatát ma is végzi –, 2000-től pedig az Osztrák Püspöki Konferencia keretében működő katolikus idegen nyelvű pasztoráció országos irányításával is megbízták; az igazgatóságot húsz éven át, 2020. június végéig vezette. Számos tisztséget betöltött időközben: 1997–1998-ban a Német és Osztrák Püspökkari Konferencia bécsi székhelyű Kelet- és Közép- Európai Egyházi Projektek Információs Irodájának vezetője volt, mely beosztása révén 2002-től az Osztrák Pasztorális Bizottság tagjaként is tevékenykedett. 2006-tól 2010-ig az Európai Püspökkari Konferenciák Tanácsa (CCEE) keretében működő, svájci székhelyű Migrációs Bizottságának is tagja volt.

Akik ismerik, tudják: hiába költözött el Erdélyből, soha nem tudott és nem is akart elszakadni szülőföldjétől. Fizikai értelemben félig, szívében pedig egészen otthon maradt. Külhonban is egyre azt kereste és keresi, mit tehet az otthoniakért. Segít és segítségeket közvetít, szellemi és anyagi téren egyaránt. Erejéhez és lehetőségeihez mérten mindmáig a földijei szolgálatában áll. Ezért alapította meg a csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Házat, a gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Öregotthont, a ditrói Idősek Klubját. Ezért volt 1994 és 1996 között a Gyulafehérvári Főegyházmegye pénzügyi kamarájának igazgatója, 1996-tól 2007-ig a Jakab Antal Tanulmányi Ház rektora, majd igazgatósági tagja és 1985– 2007 között a Gyulafehérvári Főegyházmegye székeskáptalanjának kanonoka. Jakab Antal püspök születésének századik évfordulója alkalmából 2009-ben ezért szervezte meg 72 emlékprogrammal a centenáriumi évet, majd alapította meg 2010-ben a Jakab Antal Keresztény Kört és a pénzjutalommal is járó Jakab Antal-emlékdíjat. Ezért kezdeményezett és szervezett országokon átívelő megemlékezéssorozatokat az erdélyi egyházi közelmúlt más nagy papi személyiségei, köztük Pálfi Géza, Hajdó István és András Imre tiszteletére. Ezért ápolja a kapcsolatot oly szorosan paptársaival, volt tanítványaival, barátaival s látogatja őket gyakran – mert a szívében hordozza a Gyulafehérvári Főegyházmegyét, amelyhez ő is tartozik és amelytől nem is szakadt el soha. Ezért hívta meg 70. születésnapja alkalmából ünnepelt hálaadó szentmiséjére, 2017 júniusában Ditróba paptársait, volt tanítványait, akik közül 120-an el is fogadták a meghívást és koncelebráltak vele.

A közéletben is igyekezett tenni honfitársaiért: 2009 és 2013 között tagja volt az Osztrák Szövetségi Kancelláriahivatal keretén belül működő Ausztriai Magyar Népcsoport Tanácsnak, Budapesten pedig több alkalommal vett részt küldöttként a Magyar Diaszpóra Tanács ülésein. Nemcsak vallja, de meg is éli, hogy az anyaország, a Kárpát-medence és a nagyvilág magyarjai mindannyian összetartoznak.

Rendszeresen jelennek meg írásai különféle egyházi és világi lapokban. 2020 januárjától az Életünk – Az európai magyar katolikusok lapja felelős szerkesztője. Közel harminc könyv szerzője, társszerzője vagy társszerkesztője. Munkásságát számos kitüntetéssel elismerték.

Élete eddigi 74 évének minden szakaszában megmutatkozott: Vencser László soha sehová nem azért ment, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másokat. Adja Isten, hogy ezt még sokáig tehesse. Védőszentje, Szent László segítse őt ebben!

Varga Gabriella