Szent Balázs püspök és vértanú emléknapján, február 3-án Ferenc pápa Martos Levente Balázst, a Központi Papnevelő Intézet rektorát trebai címzetes püspökké és az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspökévé nevezte ki.
Az új főpásztor 1973-ban született Szombathelyen. Szüleivel, testvéreivel Sárváron töltötte gyerekkorát, majd az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumba került, ahol 1992-ben érettségizett. Teológiai tanulmányait Budapesten és Rómában végezte. 1998-ban szentelték pappá Szombathelyen, ahol 2000 és 2007 között káplán és hitoktató, illetve teológiai tanár volt. Teológiai doktorátust szerzett, majd a győri és szegedi hittudományi főiskolán biblikus tárgyakat tanított.
2019-től a Központi Papnevelő Intézet rektora és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának egyetemi magántanára, 2022-től pedig a Bibliai Nyelvek Tanszékének tanszékvezetője.
– Milyen út vezetett idáig? Mit lehet tudni a kezdetekről: gyerekkoráról, családjáról?
– Azt hiszem, az utam kívülről nézve elég egyenes volt, ha belül újra meg újra meg is kellett küzdenem érte. Apai ágon evangélikus lelkészcsaládból származom, anyai oldalon volt erősebb a katolikus vallás. Szüleim kapcsolatát a család először nem is igen nézte jó szemmel, de ők egymás mellett döntöttek – aztán meg mellettünk: négyen vagyunk testvérek, három fiú és egy lány. Sárváron nődögéltem, ebben a szép, Vas megyei kisvárosban, amely büszke a történetére: Kőszeg ostroma idején nálunk is jártak török csapatok 1532-ben, néhány év múlva itt jelent meg az első magyar nyomtatott Újszövetség, 1541-ben. Manapság inkább a városunk fürdője ismert, azt hiszem.
– Középiskolai éveit – bentlakásos diákként – az esztergomi ferences gimnáziumban töltötte. Mit köszönhet leginkább a ferences atyáknak?
– Különleges éveket, a rendszerváltás idején még létező védőbúrát, amelyben például az osztályfőnökömnek, Hován L. Ágoston testvérnek minden héten volt egy órája arra, hogy személyes töprengéseimet hallgassa, erősítsen, bátorítson. Azelőtt nemigen törődtem a tanulással, de a gimis években valahogy megjött a szorgalmam. Inkább fejre gyúrtam, nem lábra vagy kézre, néha gondolom is, hogy amit akkor elszalasztottam, ma már nehezen hozható be. De ennek az oldalnak is meglett a haszna: elég jól megtanultam németül, megszerettem az irodalmat, történelmet. És ott voltak a sorakozók a szünetben, mielőtt bemehettünk volna a tanterembe: míg csendben kellett (illett) lenni, a falon kifüggesztett tablókat olvastam Szent Ferenc életéről. Megszerettem őt, a kis szegénykét, a derűs kis franciát, ahogy apja nevezte. A példája sokat jelentett nekem.
– Mikor gondolt először arra, hogy pap lesz?
– Körülbelül hatévesen. Anyu nagybátyját, a pilisborosjenői plébánost látogattuk meg, s amikor onnan hazafelé jöttünk, a vonaton összebarátkoztam egy bácsival. Ő kérdezte: „Mi leszel, ha nagy leszel? – Az apukám azt szeretné, hogy mérnök legyek, válaszoltam, de én azért inkább csak pap szeretnék lenni!” Hozzá kell tenni: a pap nagybácsi, Pásthy Vilmos, magas volt, és akkoriban én is nagy növésűnek számítottam – mindjárt úgy éreztem, hasonlítunk! Vili bácsival mindjárt megszerettük egymást, az asztal végén ült, és nagyokat nevettünk együtt… Hát, így kezdődött. Aztán ministrálni kezdtem. Ahogy említettem, az út kívülről nézve elég sima volt.
– Tanulmányainak is köszönhetően szoros kapcsolatba került Isten nekünk szóló üzenetével, a Bibliával. Miért éppen ezt a területet választotta?
– Amikor teológiát tanultam, már volt egyfajta előszeretetem az idegen nyelvek iránt. Márpedig a biblikus tanulmányokban ennek fontos szerepe van. Amikor tehát a püspököm, Konkoly István atya a biblikus területet kérte tőlem, könnyen rá tudtam állni. Kispap éveim fontos tapasztalata a jezsuita, szentignáci lelkiség megismerése is, amelyben a bibliai történetekkel való imádságnak fontos szerepe van. Elképzelem, hogy ott ülök Jézus mellett – mit mondana nekem? Vissza-visszatérek ehhez vagy ahhoz a bibliai szóhoz, és figyelem, hogy miként érinti a szívemet. Ezek a gyakorlatok számomra nagyon fontosak lettek. A biblikus tudomány ugyan nem mindig ilyen lelkiségi táplálék, de azt hiszem, viszonylag könnyen alakítható úgy is, hogy megtaláljuk általa a Szentlélek hívását. Vannak pillanatok, amikor elfáradok, mint a gyöngyhalász, ha nincs kedve megint merülni. A múltban leírt szó néha távolinak tűnik. De máskor olyan, mint egy színes tavaszi rét: minden aprósága élettel telik meg.
– Mint lelkipásztor kapcsolatban van a Házas Hétvége mozgalommal. A Szentírásnak és a (jó) házasságnak szoros a kapcsolata?
– Erről a házastársak többet tudnának mondani! Azt sem szabad elhallgatnom, hogy a Házas Hétvégével az utóbbi években lazult a kapcsolatom, inkább néhány baráti szál maradt meg, amióta egyértelműbben a papneveléssel foglalkozom. Mindenesetre gondolom, hogy minden párnak sokat jelent, ha van közös értékrendje, átvitt értelemben is „közös Bibliája”. A Házas Hétvégén és azután a párok – és ha ott vannak, velük az atyák is – rendszeresen írnak egymásnak, és beszélgetnek róla. Kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy megtanulnak egymás szívében olvasni, illetve megtanulnak úgy olvasni egymás rövid leveleiben, mint ahogy az Egyház a Bibliát olvassa: figyelmesen, az életet, a szeretetet keresve és viszontszeretve.
– Mikor tudta meg és hogyan fogadta püspöki kinevezésének hírét?
– A nyilvános kihirdetés és hivatalos kinevezés előtt jó tíz napot kellett csendben lennem. Nem volt könnyű, bevallom – mármint magamban tartani. Azt hiszem, nagyon vártam, hogy a környezetem is megerősítsen, igent mondjon erre a rendkívüli megtiszteltetésre. Bennem leginkább az érett meg, hogy szeretnék kitartani annak a közösségnek, az Egyháznak a szolgálatában, amelyhez az életem legjava fűz. Lehet mondani, hogy megrendültem, talán azt is, hogy örültem, meg azt is, hogy összezavarodtam. Azóta is igyekszem Istenre meg a szeretteimre hagyatkozni, várom, hogy ez a nagy felfordulás kicsit csillapuljon.
– Hogyan fogadták a hírt szülei, testvérei?
– Csendes örömmel, jó adag megrendüléssel. Valamivel korábban igyekeztem szólni nekik, még a hivatalos bejelentés előtt, amikor a kinevezés tényét pl. a püspök atyák már megtudták. A húgomnak tűnt fel leginkább, miért akarok én külön velük leülni, miféle bejelentésre készülök, hogy egy estére hazautazom. Remélem, majd megszokjuk egymást, hogy ugyanaz vagyok, mint eddig, új feladatokkal és új kapcsolatokkal.
– Püspöki kinevezésével egy időben fogadta el Ferenc pápa a 75. életévét betöltött Cserháti Ferenc segédpüspök lemondását. Ez azt is jelenti, hogy a külföldön élő magyarok lelki gondozásának feladatkörét is Ön fogja ellátni?
– Úgy tudom, hogy ez semmiképp nem automatikus. A külföldi magyarok lelkipásztori ellátásának kérdése a Püspöki Konferenciára tartozik, az egész testület dönti majd el, hogy kit bíz meg ezzel a feladattal. Cserháti püspök atyával egyébként szép kapcsolatom van, amiért hálás vagyok: egy folyosón lakunk a Központi Szemináriumban, és sokszor mesélt arról, hogyan élte meg régen és ma a külföldi magyarok között végzett szolgálatát.
– Mint esztergom-budapesti segédpüspök milyen teendőkre számíthat?
– Nekem megnyugvást jelent, hogy úgy tűnik, rektori és tanári feladataimban kitarthatok. Másrészt idővel talán hozzáedződöm a püspöki lelkipásztori teendőkhöz: többek között a bérmálásokhoz, amikor a főegyházmegye különféle plébániáit ismerhetem meg. Pontosabb feladatmegosztás még nem alakult ki, de hálás vagyok azért is, hogy az elmúlt években legalább Budapest belvárosát megismerhettem, a „mi templomunkon”, a Kisboldogasszony Egyetemi Templomon keresztül bekapcsolódhattam az itteni lelkipásztori életbe. Ma persze sok új lehetőség van: közvetve magát az egyetemet is hatalmas lelkipásztori térként értelmezem, vagy másfelől az online tér és a média nyújtotta lehetőségeket. Budapest ebből a szempontból amúgy is különleges szerepet játszik országos viszonylatban is.
– A Szentatya trebai címzetes püspökké nevezte ki. Mit lehet tudni Trebáról?
– Treba a mai Olaszországban, Lazio tartományban található Trevi városka ősi latin neve. Van egy másik Trevi is, mégpedig Umbriában, de Treba címzetes püspöksége a Lazio-béli városhoz kapcsolódik. Ez a püspökség a 11. században elszegényedett, 1088-ban pedig II. Orbán pápa beolvasztotta Anagni püspökségébe. Ha valaki Rómában jár, és meglátogatja a híres Trevi-kutat, kérem, rám is gondoljon!
– Hol és mikor várható a szentelése? Kik lesznek a szentelő főpásztorok? És ki lesz az a két paptárs, aki az oltárhoz kíséri majd?
– Nagy izgalommal és reménységgel készülök március 4-re, délelőtt 10 órára, amikor a szentelési szentmise kezdődik majd a budapesti Szent István-bazilikában. Erdő Péter bíboros úr lesz a főszentelő, Michael Wallace Banach nuncius úr és eredeti egyházmegyém főpásztora, Székely János lesznek a társszentelők. A liturgiában pedig mellettem lesz majd két elöljárótársam a Központi Szemináriumból: Száraz László spirituális és Lovassy Attila prefektus atya.
– Mit választott püspöki jelmondatának?
– Alig tudtam dönteni, annyi szép bibliai mondat visszhangzott bennem. Végül egy olyan mondatot választottam, amely régóta kísér:
„Te az igazságot kedveled”.
Ezt a mondatot az 51. zsoltárban, egy bűnbánati zsoltárban olvashatjuk, a 8. versben. (Persze mint sok más esetben, itt is sokféle fordítás létezik, én pedig vettem a bátorságot, hogy ezt a formát válasszam, a latint is követve.) Az az igazság, amiről itt szó van, a bűnbánóé, azé az emberé, aki végre mindent bevall Isten színe előtt, és benne bízik, mert ő kedveli az igazságot úgy, ahogy van. Isten színe előtt mindannyian „igazak”, őszinték lehetünk, s így találjuk meg egyre világosabban és újra meg újra az ő egyetlen Igazságát.
– A Jóisten adjon püspök atyának erőt, kegyelmet, bölcsességet, hogy új feladatkörében is mindig az Ő akaratát kövesse!
(Írásunk a Keresztény Élet hetilap február 26-i számában jelenik meg.)
Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök kinevezéséről szóló írásunkat itt olvashatja.
- Bűn, ha nem tudom elfogadni az ökumenizmust?
- A magyar keresztény kultúra háza
- Szent Vincenzo Grossi (1845–1917)
- Bűn, ha reformátusként katolikus misére járok?
- Végső búcsú Kozma Imre atyától
- A pápa a visszaélésekről: Vigaszt és segítséget kell nyújtanunk
Martos Levente Balázs kinevezett esztergom-budapesti segédpüspök
a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút
Martos Levente Balázs kinevezett esztergom-budapesti segédpüspök