A legnagyobb kérés – „Legyen meg a Te akaratod!”

Egy őszinte, emberi elmélkedés és imádság Isten akaratának elfogadásáról, és arról, miért megy ez sokunknak annyira nehezen.

A legnagyobb kérés…
„Legyen meg a Te akaratod!”
Ha elkerülnek a gondok, a bánatok,
Könnyű kimondani ezt a mondatot…
De, ha nehéz órák jönnek, s az öröm ködbe vész?
Ha a szív vérzik s a lélek zokog?
Ha éjszakáknak tűnnek a nappalok,
Akkor nehéz eltördelni ezt a mondatot,
Hogy „legyen meg a Te akaratod!”

Inkább sikoltanék, Atyám, óh ezt ne! Ne!
Miért kellett ennek így történnie?
És a szívem keserű lázadásba jut,
Ha érthetetlen előtte az út
Sírva tesz fel kínzó kérdéseket,
Én Istenem! Hát ez a szereteted?

Azután lassan elcsitul, „bocsáss meg, óh Atyám!”
Hisz Te szeretsz engem mindig igazán.
A kínban vergődő szívemmel is tudom:
Te vezetsz engem a legjobb úton.
Akaratod ellenemre is véghez viheted,
Szívem mégsem lesz ettől csöndesebb…

Taníts meg hát Hozzád méltón imádkozni,
Hogy ne csak szájjal, de szívemből is tudhassam mondani,
„Legyen meg a Te akaratod,
Ahogy Te akarod, mégse úgy, ahogy én,
Mert a békesség csak így lesz az enyém.”

Lehet az út tövises, meredek,
Amerre Te vezetsz, arra én bátran mehetek,
Mindennapi kérésem így csupán egy marad:
Add, hogy csupán Téged kívánhassalak,
Legyen minden úgy, ahogy Te akarod
Ha az éj temet, ha a Nap nevet.

Fogd meg hát a kezem,
Fogadd el újra a szívem.
Ha az utam célját el is takarod,
Hiszek Benned!
Legyen mindig meg a Te akaratod!

Egy tanulságos történet keresztünk elfogadásáról.

Mindenkinek a maga keresztje

Fotó: Pixabay